Seite - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

340 Ezen a lejtőn tágas firnmező van, az „örök hów, melyről, miként Svájczban, a Blümlis-Alpról azt tartja a rege, hogy itt egykor virágzó havasi rét volt, de ezt a pásztorok bűnös dölyfe miatt szomorú végzet érte. A legmagasabb pont, a „Hochkönig", egészen a déli szélen fekszik s igen tágas kilátás nyílik róla köröskörűi. Maga előtt a mélységben aránylag alacsony, erdőkkel s zöld rétekkel borított hegyvidéket lát a szemlélő, az agyagpala-hegységet, mely itt a mész Alpesek és a közép Alpesek közé nyomúl be. E mögött A Blühnbach-völgy 1600-ik évi vadászjelenettel. a Salzach-völgy barázdája tűnik föl, mely a palahegységet egyenest nyugat-keleti irányú vonalban határolja. Azonfelül pedig, a meddig a szem határa tart, a legmesszebb eső nyugattól a legtávolabbi keletig rendkívül tekintélyesen emelkedik a keleti Alpesek főhegyláncza, a Magas Tauern. Valódi hegyláncz fekszik előttünk: jeges főgerincz, melyből egyközűleg futó harántgerinczek nagy számmal ágaznak el. Néző helyünkről egyenesen dél felé ama két harántgerincz közé láthatunk, melyek a Raurisi völgyet határolják; a többiek jobbra és balra minél távolabb tűnnek föl, annál inkább félre vonúlnak színfalszerűleg. Minden magas csúcsot meg lehet látni az