Seite - 348 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

348 hogy e kovarczból óriási tömeget kell összezúzni, míg említésre méltó mennyiségű aranyat kapnak. Jelenleg az aknázás épen csak a jövedelmezés határán mozog, míg egykor ez volt a gazdagsági forrása a tartománynak és kormánynak. De a változás megmagyarázása végett nem szükséges az érez silányúlását föltételezni, avagy épen a protestáns bányászok kiűzését hozni föl; eléggé megmagyarázza a dolgot az, hogy az aranyérték a XVI-ik század óta alásülyedt, míg az előállítási költségek aránylag emelkedtek. Böckstein mögött ismét összeszorul a völgy; több vízesés erősebb lépcső- zetet jelöl s mintegy két óra múlva elérjük a legfelső völgyfenéket, az 1.600 méter magasságban fekvő Nassfeldzt. Sík, zöld, de kopár terület ez, szép alakzatú, részben fenhóval borított hegyektől körülvéve, kellemes nyugalom képét nyújtja nagyszerű komolysággal kapcsolatban. A hátsó hegykoszorúnak, a Mallnitzi Tauern-nak, legmélyebb pontját használják átjáróul Karinthiába. Böckstein-nél egyesül a nassfeldi völgygyei az Anlauf- völgy, melynek hátterét a gasteini hegyek legmagasabbika, az Ankogl (3-253 méter) díszíti. Az Anlauf-völgyből hasonlókép átjáró visz Karinthiába, a Korntauern, melyen át állítólag római üt is vezetett. De, hogy a még látható útnyomok római eredetűek-e. azt leletek biztosan nem igazolják. A régi s még ma is népszerű Pongati elnevezés nem vonatkozik ugyan az Enns-völgy legfelsőbb elágazásaira; mivel azonban ez is St.-Johann kerületi kapitányság közigazgatási területébe tartozik, itt emlékezhetünk meg felőle. A Salzach-völgyből, mint már említettük, két főút vezet az Enns-völgybe. Az egyik a Fritz völgyén halad, mely Bischofshofen alatt torkollik ; erre megy a vasút is ; a másik a Kis-Ari-völgy ben haladt Wag- reinig s onnan az említett Trocken-völgyön át. Mindkettő közel ahhoz a ponthoz ér össze, a hol az Enns éjszaki irányából a keleti irányba hajlik, a mennyiben a Tauern harántvölgyét Flachaunál elhagyja s a nagy hosszanti völgybe lép át. Itt van Altenmarkt. Egy pár kilométerrel fölebb az Enns napfényes balpartjának egyik magas párkányrészén van Radstatt kis város, mely 1886-ban ünnepelte meg várossá emeltetésének hatszázados évfordú- lóját. Itt ágazik el a Tauernen átvonúló fontos országút, az első járható átjáró az Alpesek főhegylánczán át a Brennertől számítva, a közlekedési út Lungauba, az osztrák Mura völgyébe, Közép- és Felső-Karinthiába, Krajnába és Olaszországba. Ha tekintetbe veszszük, mily jelentékeny része feküdt a salzburgi birtokoknak Lungauban, Stiriában és Karinthiában, megérthetjük, mily fontos dolog volt az érsekekre nézve, hogy a Tauern-hegységen ural-