Seite - 382 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

382 fenmaradnak. A só telepeknek egyre előbb hatoló kiásása közben sokszor reá akadtak ismét a régiek elpusztult aknáira és tárnáira, s így sikerűit egykori iparosságuknak nyomait fölfedezni. Miként a Mitterbergalpon levő rézbányákban, itt is számtalan leégett forgácsmaradvány, mely a földalatti munka megvilágítására szolgált, továbbá zúzókövek, baltanyelek, bőrdarabok, bocskorhoz hasonló bőrczipők, egy parittyakövekkel teli bőrtarisznya, prém- süveg és hasonló tárgyak kerültek elő. Ezenkívül, eddig ugyan csak eset- legesen s nem oly nagy számban, mint a szomszéd Hallstattban, de részben igen gazdag tartalmú sírok is tárultak föl, melyekbe kétségtelenül a sóbánya- míveléssel összeköttetésben állott népség temetkezett. Úgy az elhagyott aknák maradványai, mint a sírokba tett tárgyak a mi időszámításunk előtti időre mutatnak s következtetnünk engedik, hogy ezen sóbányák a Kr. e. évezred közepén már kiterjedt üzemben voltak. Egyetlen fémmel sem foglalkozik annyit a monda, mint az aranynyal. S csodálható-e ez? Hisz az a földi boldogúlásnak kulcsa! Ebben az alpesi tartományban sincs ez másként; ki a gasteini vagy raurisi Ache völgyeit bejárja, gazdag bányaáldásról hall beszélni, mely a legfelső völgyfokok arany- ereiből özönlött. Nem annyira a levéltárak elsárgúlt iratai, mint a közeli elhagyott bányákban található mindenféle nyomok tartják ébren a népnek ezen hitét, sőt már a Pongauban hallunk arról mesélni, hogy a Salzach part- jain levő sajátságos halmok és buczkák régi aranymosásoktól származnak. Bár a népnek regéi legtöbbnyire messze állanak a valóságtól, ezúttal épen ellenkező az eset : a hitelesen igazolt tények túlhaladnak minden elbe- szélést, mely a Tauern hegyekben levő aranybányák koráról és gazdagságáról szól. Görög és római írók sajátságos eseményről tudósítnak bennünket, mely kétségtelenül e vidékhez fűződik. A Kr. e. II. században Aquilejától éjszakra, a nóri Alpesekben a lakosok arany ércztelepeiket rendkívüli sikerrel zsák- mányolták ki úgy, hogy ennek híre egészen Italiáig elteijedt és az italusokat arra birta, hogy az arany-nyerésben az itteniekkel osztozkodjanak. Rövid idő alatt annyi aranyra tettek szert, hogy e fém értéke egész Italiában har- madára szállott le. Ennek következtében az italusokat a bennlakók elűzték, hogy ezentúl nyereségöket ily módon megrövidítve ne lássák. Ha meg- gondoljuk, hogy akkor már nagy kincsek voltak Italiában összehalmozva, könnyen fölbecsülhetjük ezen aranyércztelep dús voltát. Ha ez adatokon végigtekintünk, láthatjuk, hogy ez az aránylag kis ország a bányászat történetében olyan előkelő szerepet játszik, mint alig