Seite - 384 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

384 A római kor. A mily jól értesülünk leletekből s az irók tudósításaiból a rómaiak előtti Salzburg népessége életének és tevékenységének egyik szűkebb körű részéről, a bányászatról : épen oly tökéletlenek ismereteink ezen népség minden más körülményeit és viszonyait illetőleg. Még csak azt sem tudjuk biztosan meghatározni, hogy micsoda nemzetű volt, annál kevésbbé ismerjük állami határait, politikai állapotát, műveltségi fokát. Közönségesen keltáknak tartják a római Noricum lakóit; de vannak adatok, hogy germán eredetűek voltak légyen. Oly fukarok e tekintetben a római irók tudósításai e tarto- mányt illetőleg, hogy még a római birodalomba való bekebeleztetésről is alig tudunk meg egyebet a puszta ténynél. Drusus és Tiberius, Augustus vejei, Krisztus születése előtt 15 évvel a Brenner-szoroson át az éjszaki Alpesek aljára hatoltak és azt a római birodalom alkotó részévé tették. Ezen vállalatuk netáni nehézségeiről semmi hír sem maradt, csakis az ambisontiak törzse, melyet a salzburgi földön lakozókúl sejthetünk, kísérlett meg némi ellenállást. E tartomány nem változott át egyszerre római provinciává, hanem egyelőre, mint „regnumu Noricum császári procurator hatósága alatt állott; oly átmeneti állapot ez, mely a rómaiaknál igen kedvelt volt s arra enged következtetnünk, hogy Noricumban már előbb is lehetett királysághoz hasonló intézmény s az egyes vidékeknek valamilyes összesítése. Hogy Salzburg városa már akkor is fennállott, kétségtelennek látszik. Két emberöltővel később, Claudius császár alatt, mint római város-községgel találkozunk vele Claudium Juvavum név alatt. Nehéz megmondanunk, hogy a tartomány, főként a hegyvidék, mily mértékben volt ekkor benépesedve s a római műveltségtől áthatva. Feliratos kövekből és eszközökből álló leletek, épületek és községek nyomai csaknem kivétel nélkül a tartományon keresztül vonuló római hadiút vonalára szorítkoznak. Nyomai maradtak fenn ezen útvonalnak mérföldmutatókban, itt-ott az egykori útnak maradványai- ban is, úgy szintén római térképek és állomásjegyzékek is kezeskednek erről. A keleti alpesi tartományok útjai Aquilejából indúltak ki, Salzburgba tehát délről vezettek ; névszerint Lungauban két út találkozott : egyik Noreiából a Mura mentén, a másik Teurniából a Katschbergen át haladt. A zord Lungau tehát egyáltalán nem szegény római emlékekben. Szép domborművű arczképeket, fogadalmi és sírköveket találtak ott több helyen, főként a Mura melletti St.-Michaelnél. Az egyesített út aztán a radstatti