Seite - 391 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

391 a hely épen nem volt teljesen elhagyatva. De a telepítés, úgy látszik, még sem terjedt a hegységben messzire. Egy szintén igen régi följegyzés, a mely kevés emberöltővel később keletkezett, erről is nagyon jellemző részleteket említ. Mikor még Rupert ült Salzburgnak püspöki székén, két papi ember, kiknek egyike — nevéből következtetve — román volt, a Lueg-szoroson belúl fekvő hegység „pusztaságába" ment vadászni és aranyat mosni. Itt, mondja a régi krónika, természetfölötti csoda-tüneményt láttak s jelentést tettek róla a püspöknek, ki a mennybeliektől megjelölt helyen czellát és imaházat épített. Ez a mai Bischofshofen Pongauban. De a keresztény műveltség ez előőrsét csakhamar elpusztította a pogány szlávok betörése, kik föltehetőleg a Lungauból, vagy a középső Enns-völgyből nyomúltak ide. Rupert ez alapítását csak egy emberöltővel később lehetett megújítani, mikor Odilo és Thassilo herczegek hadjáratai a bajor uralmat messze előre tolták a karantán és stájer szlávok felé. Ezekből és hasonló följegyzésekből világosan kitűnik, hogy Salzburg a püspökség alapításával a térítés és műveltség terjesztésének támaszpontja lett. A VIII. század meghozta a kezdett mű kikerekítését és kiépítését. Az időszámítás bizonytalansága miatt a püspökök sorrendje kétséges ugyan, ele egyes egyéniségek, mint az erélyes és tudós Írországi Virgilius világosan előtérbe lépnek. Az ő korában szervezte Szent Bonifáczius véglegesen a bajor egyházat; Salzburg közelében Mondsee, Chiemsee s valószínűleg Mattsee kolostorok keletkeztek s a karantánok, kiket salzburgi papok térítettek meg, az egyházmegyéhez kerültek. Említés történik püspöki iskoláról, a székes-káptalan alapításáról s új, díszes székes-egyház építéséről. A püspökség birtoka szintén gyarapodott az akkor szokásos módokon. A herczegektől, valamint magánosoktól nagy ajándékokat kapott fekvőségben és jobbágyok- ban úgy, hogy tulajdona már akkor több ezer jobbágytelekre, messzeterjedő erdőségekre, alpesekre, legelő- és vadászati jogokra terjedt ki. Valóban nagyszerű lendületet adott a salzburgi püspökségnek az, hogy Nagy Károly 788-ban a frank birodalomba kebelezte Bajorországot. Mái- néhány esztendővel később a frank születésű Arno lett püspök, a ki szoros viszonyban állott a frank udvarral, és különösen Károlynak híres barátjával és tanácsosával, Alcuinnal. Mikor a bajor ügyek újonnan rendeztettek, szük- ségesnek mutatkozott a nagy terület számára érsekséget alapítani, s Károly és a pápa választása Salzburgra esett. Vájjon Arno személyérc vagy Salzburgnak a szláv országokban már kivívott állására való tekintetek