Seite - 395 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

395 semmi hasonlatosság a régiekkel. De a sok, ma már érthetetlenné vált intézmény közt talán a legsajátszerűbb a birodalmi püspökségek helyzete az akkori államban. A püspökök és érsekek még a népvándorlás korában igen tekintélyes politikai állásra tettek szert az újonnan alapított germán birodalmakban. Attól kezdve az egész középkoron át a legfőbb állami méltóságok közé tartoztak, úgy szólván a birodalom pairjei közt ültek s fontos állami cselek- mény ő nélkűlök nem volt végezhető. E tekintélyt Nagy Károly még lényegesen fokozta, midőn az államot és az egyházat a legbensőbben össze- fűzte egymással. A német birodalomban, mely a Karoling-monarchia fölosz- tásából keletkezett, a püspökök jelentősége tetőpontra hágott, minthogy ők voltak a királyok támaszai a fejedelmekkel, a nemzeti egység előharczosai a törzsek elszakadási szándékaival szemben. Ha a fejedelmek fellázadtak, a királyok az egy- házra támaszkodtak ; a herczegek és grófok károsítói és üldözői, a királyok ellenben nagylelkű gyarapítói és oltalmazói voltak az egyházaknak. Egész határozottan ilyen volt a helyzet a szász és a frank császárok alatt III. Henrik haláláig (1056). Csupán ez a politika magyarázza meg a szertelenül . . 1 » 1 1 1 1 1 Dietmar érsek pecsétje a XI. századból. terjedelmes adomanyokat, melyekkel az egyházakat mindúntalan elárasztották; ez érteti meg a világi hatóságok rovására történő egyre újabb és fontosabb szabadalmak adományozását. Ide tartoztak : vámok és vásárok, városi és pénzverőjogok, végűi egész birodalmi grófságok, sőt herczegségek átruházása. Noha az ide vágó adománylevelek mindig az illető egyháznak védszentje iránti tiszteletét, az egyház fölszabadítá- sát és kedvezésekkel való ellátását emlegetik, a tények azt bizonyítják, hogy a királyok bőkezűségökért nagyon jelentékeny viszont-szolgálatokat követeltek. Ámbár a püspökök az államhatalom kegyelt támaszai voltak, mégis rendesen nekik kellett pénzben, de leginkább fegyverekben, katonákban való szükség- leteiről gondoskodniok. Azon ránk maradt kimutatás szerint, mely az 1000. év körűi Olaszországba indított német császári haderő létszámát tűnteti föl, a legénységnek csaknem két harmadát püspökök és apátok állították síkra. Salzburgnak hetven lovast kellett küldenie. Az egyházi jószágokat, melyek 50*