Seite - 400 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

400 érsek (i200—1246) eszessége és erélye következtében. Az ő uralkodása az állandó határoktól környezett országos terület, a mai értelemben vett valóságos fejedelemség keletkezésének kora. Addig az érsekség birtoka nagy számú jószágból, hűbéresből és mindenféle jövedelmi forrásból állott, de terület szerint nem volt összefüggő és kikerekített. Habár az egyházi földön élő összes lakosok, továbbá az érseki hűbéresek és a városok polgárai az egyházi tiszttartók joghatósága alatt állottak : még mindenütt akadt közöttük egész tömege a megtelepedett lakosságnak, mely fölött az eleitől fogva fenn- álló világi hatóság, a grófsági bíróság ült törvényt. E grófságok régi nemesi nemzetségek kezén voltak, kik azokat örökös húbérűl a bajor herczegektő! vagy a császároktól kapták. Csak mikor az érsek ezen grófsági joghatóság helyére a saját magáét tehette, nyerte meg a teljes uralmat a területén élő összes lakosság fölött. Mihelyt egyszer az érsekek figyelme ez irányba terelődött, nagyon gyorsan sikerűit számos ily grófságot megszerezniük és pedig leginkább azon körülmény ügyes fölhasználásával, hogy ezekben a grófi nemzetségekben, melyek a korszak harczias szellemének fő képviselői voltak, valóban ijesztő halandóság uralkodott s kivált a keresztes háborúk- ban tagjaik igen nagy számmal vesztek el. Minthogy a hűbérjog csakis a teljesen egyenes örökösödést ismerte s az oldalágak öröklését nagyon meg- nehezítette: berezegek és királyok elégszer találtak okot arra, hogy a gróf- ságokat megürcsűlteknek nyilvánítsák, a püspökök meg arra, hogy azokat megszerezzék. így Eberhard érsek a Pcilsteni grófoknak 1218, a Lebenaui grófoknak 1227-ben történt kihaltával és Muttcrsilli Henriknek 1228-ban történt elhunytával megszerzé Lebenau, Tittmoning bírósági kerületeket és a Felső-Pinzgaut ; Eberhard utóda, Fülöp, 1249-ben az Alsó-Pinzgaut, 1260-ban Glaneck és Kuchel, Plain és Raschcnberg bírósági kerületeket. Ezzel az érsek kirekesztett minden idegen joghatóságot a későbbi Salzburg herczcgség területéről. S minthogy különben is régóta ő volt c vidékeken a legnagyobb földesúr, számos vár és az akkori városok tulajdonosa, az összes nemesség hűbérura: mindebből nagyon könnyen, sőt úgy szólván magától fejlődhetett olyan állás, milyen a herczcgség, vagy őrgrófság volt. Még inkább előmozdította ezt az a körülmény, hogy II. Frigyes, hogy segítségüket biztosítsa magának, épen ez időben a püspököknek a legértékesebb jogokat adományozta a saját alattvalóik, valamint a császári hatalom irányában. Mikor pedig 1240 óta Németország csaknem egészen magára lőn hagyatva s Frigyes vissza sem tért többé Olaszországból : a berezegek és püspökök