Seite - 401 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

401 helyzete még kedvezőbbre fordult, mert ekkor a szomszédok az ürese- désbe jövő területekre nézve egymás közt megegyeztek s legkevésbbé sem törődtek a birodalmi kormánynyal. Ily módon állapíttották meg Salzburg és Bajorország határait az 1254- és 1275-ki szerződések, melyeket a két érdeklett fél a király közbejötte nélkül kötött, s ez alkalommal a régi, nagy tekintélyű Plaini grófok dús örökségén is megosztozott. Néhány évtized alatt azután létrejött Salzburg területének az a kifejlődése és kikcrckítése, mely, mint papi állam, 1803-ig fennállott, mint osztrák koronatartomány pedig — egy jelentékeny töredékének Bajorország irányában való elvesztése után — fennáll mind e mai napig. II. Eberhard érsek, ellentétben összes elődeivel, hű pártfelök volt a Hohcnstaufoknak még a pápákkal vívott küzdelmeikben is. Egyházi és világi dolgokban egyaránt nagy tevékenységet fejtett ki. Mint Gebhard, ó is alapí- tott püspökséget, még pedig hármat: egyet Chiemseeben, egyet Lavantban Alsó-Krajna és egyet Seekauban Fclső-Stiria számára. A két utóbbi, vala- mint a gu'rki, ma is fennáll, csakhogy székhelyök Marburgba, Gráczba és Klagenfurtba van áttéve. Midőn Eberhard késő aggkorában meghalt, az érsekség hosszú bonyo- dalomba keveredett, mert a székes-káptalan rávétette magát, hogy Ulrik karintiai herczeg testvérét, Fülöpöt, hívja meg. Ez emberben hiányzott minden papi tulajdonság, de annál jobban bele volt bonyolódva mindazon dinasztikus viszályba, mely a Babenbergiek kihaltával a keleti tartományok- ban azon időben kitört. Fülöp vonakodott fölvenni a papi szentségeket, mire a káptalan a pápánál letételét sürgette s új érseket választott. De az újonnan választott Seckau Ulrik hatalmas ellenfelével szemben nem boldogúlhatott. A bajorok és Ottokár cseh király beleavatkoztak a viszályba s az érsekség területén, sót magában Salzburg városában is nagy pusztítá- sokat okozott a háború. Valami tíz évig tartott ez állapot, mikor Ulrik önként visszavonúlt, s minthogy Fülöpöt a pápa jogszerűen letette, ismét új választáshoz lehetett látni (1265). Ez a cseh királyi háznak egyik még nagyon fiatal sarjára, Lászlóra esett, a ki tiszteletre méltó pap volt ugyan, de az érsekséget az akkor oly hatalmas Ottokár védnöksége alá helyezte. László már 1270-ben meghalt s utóda, Walchen Frigyes épen ellenkező politikát követett. Ez érseknek nagy része volt Habsburg Rudolfnak Ottokár ellen kivívott diadalaiban. Nemcsak folyton bátorította a nagy vállalatra Rudolfot, nemcsak F.-A. 51