Seite - 404 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

404 fejedelmek hatalmát. Mert a legtöbb ilyen családnak Ausztriától és Bajor- országtól is volt hűbérc, vagy legalább közel rokonságban állt ez országok nemességével. Különös fontosságú volt az érsekekre az örökösödés meg- szűntetése a bírói állásokban. Ez időtől fogva a vidéki bíróságoknál csupán élethossziglan kinevezett tiszteket alkalmaztak, s így a hivatalnok-állam és általában az országos fejedelem korlátlan uralma Salzburgban sokkal régibb, mint a szomszéd országokban. 1403-ban a nemesség s a városok kísérletet tettek ugyan, hogy a fejedelmi hatalmat korlátolják s szövetségre léptek, melynek számos pecséttel ellátott szerződéslevele még megvan a salzburgi múzeumban. Később fejlődött ugyan valami országgyűlés-féle, melyen a nemesség s a városok az adómegajánlás jogát gyakorolták, csakhogy mindez kevéssé gátolta a fejedelmi hatalom öregbedését. Míg az ország főterületén ekképen gyarapodott, hasonló arányokban hanyatlott ez a hatalom ama birtokokban, melyek Karintiában, Stiriában, Alsó-Ausztriában és Bajorországban az érsekség tulajdonát tették. Még a XIII. és XIV. században ezeket a részeket épen úgy, mint az ország főterületét, teljesen önálló s az illető tartomány fejedelmétől független közbe ékelt területeknek — enclaveoknak — tekintették. Most azonban ez állapot lassankint megváltozott s az országos fejedelem tekintélye azokon is mindinkább növekedett. Ezen nem lehetett segíteni s a XV. század végén, valamint a XVI. elején a szerződések egész sora kiterjesztette az országos fejedelem, itt a Habsburg-, amott a Wittelsbach-ház felsőbbségét a területökbe ékelt salzburgi jószágokra is úgy, hogy ott az érseket csak magánbirtoko- soknak s többé nem fejedelmeknek lehetett tekinteni. Ily alakban e jószágok az érsekségnél maradtak egészen a századunkban történt sacularisálásig. Mióta a törökök Boszniát meghódították, Salzburg karantán és stájer- országi birtokai sokat szenvedtek betöréseiktől s az általános inség, mely bekövetkezett, ismételt paraszt-lázadásokat okozott e vidékeken. Bernát érsek (1466-tól 1482-ig) ingadozásai a III. Frigyes császár és Mátyás magyar király között folyó háborúkba sodorták Salzburgot. Bernát belefáradt hivatalába s a császár óhajtására késznek nyilatkozott átengedni azt János esztergomi érseknek, ki mint menekült élt a császárnál. De, midőn az ország nemessége s a káptalan tiltakozott ellene, Bernát visszavonta lemon- dását. Ekkor a császár a stájer földön levő érsekségi városokat és várakat megszállotta, mire Bernát Mátyás királyhoz fordúlt segélyért. A magyarok benyomúltak s elfoglalták a vitás helyeket; maga Salzburg városa is csak