Seite - 406 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

406 a György-templom. O veretett először nagyobb ezüstpénzeket, a répa- vagy Keutschach-tallért, mely ma a legnagyobb érmészeti ritkaságok közé tartozik. Répás czímere nem ritkán látható Salzburg épületein és műemlékein. Az előbbi érsek alatt folyó háborúkban a főváros polgársága Frigyes császártól, a kinek pártján állott, több értékes kiváltságot kapott, mi föl- ébresztette benne azt a vágyat, hogy lerázza az egyházi uralmat s szabad birodalmi városi jogokat szerezzen. De Leonhard nem az az ember volt, ki az ilyesmit nyugodtan nézte volna. Egy szép napon ebédre hívta meg a tanácsot; de, midőn az urak ünnepi öltözetben megjelentek az érseki palotában, nem az ebédlőbe, hanem olyan szobába vezették őket, hol mind- egyikök részére egy-egy darab kenyér volt kitéve, miközben a kapukat bezárták. A szerencsétlen vendégek sejteni kezdték, hogy baj van. Az öreg érsek fegyveres katonák kíséretében jelent meg, előadta vétkességöket s tudatta velők, hogy mindnyájan ki fognak végeztetni. Úgy, a mint voltak, könnyű ünneplő ruhájokban, selyem czipőben — ez január 11-én történt — a várba czipelték, onnan pedig még azon éjjel szánokon kötözve a hóborí- totta Tauernen át a lungaui erős Mooshamba szállították őket, hogy kivé- geztessenek. De, mivel előkelő egyéniségek, az ország apátjai és a bajor herczeg közbevetették értök magokat s rövid zavargás után a polgárság is lecsöndesült, az érsek megkegyelmezett mindnyájoknak. Még Leonhardnak utolsó évei folyamán lett nagy tekintélyűvé Salz- burgban egy férfiú, ki, mint I. Miksa első és legbizalmasabb minisztere és diplomatája, kora történetében jelentékeny szerepet játszott: az augsburgi polgárfi, Wellenburgi Lang Máté bibornok és gurki püspök. Azon Ígérettel, hogy kieszközli a római széknél a salzburgi székes káptalannak augusztinus konventből világi papi testületté való átalakítását, ki tudta vinni, hogy még Leonhard életében ennek helynökévé és utódává választassék. De nagyon elszámította magát, ha azt hitte, hogy államférfiúi és katonai életének hányatásait Szent Rupert székén fogja kipihenhetni. Uralkodása a legmoz- galmasabbak közé tartozik, s egyik előde sem volt életében és vagyonában annyira fenyegetve, mint ő. Először is a salzburgi polgársággal újult meg a viszály. De az érsek elődjének példáját követte s gyors cselekvéssel vette elejét a zendülésnek. Tirolba sietett; ott két zászlóalj zsoldost fogadott s ezekkel hirtelen meg- jelent a város előtt. A készületlen polgárság azonnal meghódolt. Harczosai élén, hadvezéri ruhában és kezében a parancsnoki botot tartva lovagolt be