Seite - 408 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

408 Máté a városba; a nyilt vásártéren fogadta a tanácsot, mely térdre borúit előtte s a város összes kiváltságait kiszolgáltatni kényszerűit (1523). Ez időtől kezdve Salzburg ismét belenyugodott az engedelmes püspöki város szerepébe. A polgárokkal viselt ezen háborúnál, melyet utóbb „latin" hábo- rúnak neveztek, sokkal gonoszabb természetű volt a lázadó parasztokkal való küzdelem. Ez két évvel később, 1525-ben tört ki, midőn egész Dél- és Közép-Németországban dühöngött a rettentő parasztháború. Ismerjük különös indító okát Salzburgban ; a lutheránusság terjedése okozta, melynek orszá- gából való kizárására az érsek már néhány évvel előbb szövetkezett a bajor herczegekkel s mely ellen teljes szigorral járt el. Egy ízben egy prédikátort fogtak el s lóra kötözve szállították Mittersillbe, hogy ott tömlöczbe vessék. Gartenauban, Berchtesgaden felé a salzburgi határon megesett, hogy az őrök egy korcs- mában mulattak, míg az úton szánakozó néptömeg vette körűi a megkötözöttet. Ez megszólalt, rimánkodva kérte a parasztokat, segítsék őt megszökni, mert az evangélium szabadságáért szenvedi az üldözést. Szavai hatást tettek, bilincseit leoldották s a fogoly Tirolba menekült. De a haragvó érsek keser- ves bosszút állt azokon, kik így kijátszották. A tetteseket kivégezték; köztük volt Stöckl Wellenburgi Lang Máté érsek. nevű pinzgaui paraszt is. Ennek testvére azután, személyes bosszútól indít- tatva, a hegység völgyeiben fölkelésre kezdett bújtogatni. A nyár elején az egész Pinzgau és Pongau föllázadt, legelői a raurisi és gastcini bányásznép s nagy tömegek nyomúltak Salzburg ellen. Követeléseik ugyanazok voltak, mint a többi föllázadt parasztságé : egy részt azon szolgálatok alól való fölszabadítás, melylyel a földesuraknak és az államnak tartoztak, más részt az egyházi reform az evangeliumi szabadságról szóló új tan értelmében. Pünkösdkor jelentek meg a parasztok a város alatt s az érsek iránt még mindig ellenséges polgárság megnyitotta előttük kapuit. A legnagyobb sietséggel kényszerűit az érsek az ország legelőkelőbb lakosaival a várba menekülni, mely jól el volt látva emberrel és hadi szerrel. A parasztok elözönlötték a várost, kifosztották az érseki palotát s a dísztermekben garáz- dálkodtak. Némi sikertelen alkudozás után megkezdődött a vár ostroma. De a bányászok aknamunkája a kemény mészhegygyei szemben ép oly