Seite - 410 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

410 hatástalan maradt, mint a faágyúkból való lődözés Leonhard szilárd falai és az új bástyák ellen, melyeket maga Máté nem régen rakatott. Ellenben a vár tábori ágyúi és kézi fegyverei a város minden házát s csaknem összes útczáit dominálták úgy, hogy az ostromlók folytonosan veszteségeket szen- vedtek és nagyobb mértékben szorongatva voltak, mint a várbeliek. Mégis egész szeptemberig tartott, míg a szabadúlás napja elérkezett. A kísérlet, hogy Stiriából nyújtsanak segélyt az érseknek, meghiúsult, mert gróf Dietrichstein főparancsnokot, midőn előnyomúlt, a parasztok Lichtenberg várkastély Saalfeldennél. Schladmingnál megrohanták s hadát teljesen szétugrasztották. Ö maga tizenegy nemes úrral fogságba került s csak nagy bajjal szabadúlt meg a haláltól. Végre szeptemberben Vilmos bajor herczeg a sváb szövetségtől hozott segélyt. Midőn a fölmentő hadsereg már a város alatt táborozott, Máté és a parasztok közt szerződés létesült, melyben országgyűlés össze- hívását és sérelmeik orvoslását igérte nekik. Erre a parasztok eltávoztak, de a lázadás nem ért véget, sőt a következő tavaszon még hevesebben megújult. A parasztok ostrom alá vették Radstattot, mely makacsúl védte magát, s elpusztították Mittersill, Lichtenberg, Fischhorn és sok más várat. Ekkor azonban a védelemre is jobban el voltak készülve, mert a többi országokban a zendülés már elfojtatott. Mindenfelől csapatok nyomúltak