Seite - 412 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

412 a hegységbe, a zendűlők számos apró ütközetben megverettek s végűi nehéz és véres büntetéssel sújtattak. A parasztoknak újra föl kellett építeniök a lerombolt várakat, miért is még ma is láthatni rajtok az 1526 vagy 1527 sokat mondó évszámokat. Az ország pusztulásán kivűl a belső bonyodalmak az állampénztár nagy eladósodására vezettek s a segélyért Bajorországot és Ausztriát jelentékeny engedményekkel kellett megfizetni. Máté utódai alatt, kik közül Ernő bajor herczeg (1540-től 1554-ig) Aventin tanítványa érdemel említést, örökös harcz folyt a benyomúló luthe- ranismussal. De az érsekek magok igen szigorúak és buzgók voltak és Salzburg sohasem jutott abba a helyzetbe, mint számos német egyház- megye, melyeket a saját fejedelmeik vezettek át a protestantismusba. E korszak érsekei közül a figyelemre legméltóbb egyéniség kétség- kívül Raitenau Farkas Detre (1587-től 1611-ig) s az volna ama tragikus sors nélkül is, mely részvét tárgyává tette s majdnem meseszerű fénynyel övezte. Sváb nemesi családból származott; atyja hírneves katona, anyja a Hohenemsi grófok híres vorarlbergi családjából való volt. Farkas Rómában neveltetett s egyénisége minden fővonásában a XVI. század olasz művelt- ségének és fölfogásának jellemét viseli magán. A huszonnyolcz éves érsek egyik legelső tette a saját korlátlan hatal- mának erősbítése volt az ország- vagy rendi-gyűlés föloszlatásával, mely többé össze sem hivatott. Szigorú pátensei kiűzték a városból és az országból mindazokat, kik a protestáns vallás hívei voltak. Csakhamar megkezdte a pazar építkezéseket is. A mit Farkas Detre e téren tett, az olyan jelen- tékeny, hogy Salzburg ma is leginkább neki köszönheti kinézését, ámbár inkább a miatt, a mit lerombolt, semmint a miatt, a mit teremtett. Véget vetett a város középkori jellemének. Mert alatta nemcsak azt az építményt semmisítették meg, mely a mai Salzburgnak is középkori színezetet kölcsö- nözne, ha még fennállana, t. i. a régi román stilű domot, hanem annyi magánházat is lebontatott, hogy egyedül ez átalakította a várost. Az így pusztává lett térséget az érsek hatalmas paloták építésére fordította, míg a régi lakóhelyeiből kiszorított lakosság szintén új házakat kényszerűit építeni, melyek ismét a saját koruk jellemét viselték magokon. Természetesen nem mindent fejeztek be, a mi megkezdetett. Ez történt a legnagyobb művel, melyet "az érsek tervezett, az új székesegyházzal. A régi, melynek kelet- kezése egész a XII. századba visszaér, román basilika volt kupolával és négy toronynyal, kissé szűk és komor épület túltömve oltárral, sírkővel,