Seite - 414 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

414 is hihető. Az új domot olyan arányokban tervezték, melyek messze meg- haladták a később csakugyan fölépült egyházét, s melyekhez a város aránylag szűk területe egészen alkalmatlan lett volna. Minthogy Farkas Detre maga már nem volt azon helyzetben, hogy az új építést megkezdje, utódaira maradt az, kik sokkal szerényebb tervvel megelégedtek. Azon építészeti művek közül, melyeket Farkas Detre létesített, mint monumentálisak említést érdemelnek az istálló (Marstall), a Neubau nevű palota, melynek részben ma is meglevő belső díszítményeit ízlés és fényűzés jellemzik, a Mirabell kastély, végűi a Sebestyén-temető középső kápolnája és colonádjai. Sok kisebb épület, példáúl a kapuezinusok zárdája, egy új híd, Mülln Augustinus-klastrom művészi szempontból jelentéktelennek. A pénzt, melyre az érseknek ily roppant vállalatokhoz szüksége volt (sokat, a mi nem tetszett neki, újra lebontatott), jelentékeny adóemeléssel igyekezett megszerezni, mi nem fokozta népe vonzalmát, a mint uraskodó, ellenmondást nem tűrő természete miatt káptalana s legközelebbi környezete sem szerették. A külügyi politikában, a mennyiben erről szó lehet, nagyon önálló magatartást követett. Támogatta ugyan a császárt a török hábo- rúkban, melyekben a salzburgiak zsákmányul ejtették azon diadaljeleket, melyek a múzeumot még most is díszítik. Függetlenségi érzését azonban egy rendeletben fejezte ki, mely a kanonokokat örök időkre arra kötelezte, hogy soha Habsburgot, vagy Wittelsbachot érsekké ne válaszszanak. Ez a rendelet, mely nagyon alkalmas volt az érsekség önállóságának megőrzésére, a sacularisatióig érvényben maradt. Ellenséges érzelme főleg Bajorország irányában, mely hosszú gyöngeség után épen akkor tett szert Miksa, a híres herczeg és későbbi választó fejedelem alatt új erőre, az idők folyamán Farkas Detrénél egyre élénkebb lett s végűi vesztét okozta. A viszály ekkor is leginkább a só-kivitel és a só-árak, továbbá Berchtesgaden körűi forgott. Ez a XII. században alapított prépostság császári kiváltságokkal független, végűi közvetetlen birodalmi állást szerzett magának. De közeli fekvése, valamint a halleini sóbányákban való része ép oly fontos, mint kényelmetlen szomszéddá tették Salzburgra nézve. Már a középkorban egyik főczélja volt a salzburgi politikának Berchtesgaden bekebelezése, s a prépostság pénzzavarának ügyes fölhaszná- lásával a XIV. század vége felé sikerűit is e czélt elérni. A pápa és a császár már beleegyeztek, midőn Bajorország ellenmondása meghiúsította a dolgot. Azóta Berchtesgaden Bajorország felsősége alá tartozott, s a viszony még