Seite - 420 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

420 vergődtek. A legjelentékenyebb egyénisége e körnek Kleimayrn Tádé tör- ténész és az udvari tanács elnöke volt, a ki az államszolgálatban szerzett érdemeit azzal tetőzte, hogy szülőországa állam- és jogtörténetének úttörő búvára lett. Méltó utóda volt a honi múlt fölkutatásában és előadásában Zauner T. Júdás egyetemi jogtanár s a sok kötetből álló salzburgi krónika szerzője. Harmadik a sorban Hübner Lőrincz, ki sokféle irodalmi tevékeny- ség mellett megteremté Salzburg történeti helyrajzát. A természetvizsgálat terén is szorgalmasan dolgoztak s itt báró Moll Ehrenbert volt a törekvések középpontja, kinek gyűjteményeit a város nevezetességei közé sorolták, s kinek híre annyira elterjedt, hogy például Buch Lipót és Humboldt Sándor az ő kedvéért hosszabb ideig tartózkodtak Salzburgban. Említést érdemel az is, hogy egy fiatal salzburgi pap, Stanig Bálint volt az, a ki a gróf Salm gurki püspök által rendezett expeditió alkalmával a Gross- glocknert először megmászta. Moll folyóiratot adott ki, mely nagy tekin- télyben állt; Hartenkeil orvosnak is volt közlönye úgy, hogy azon időben a kis Salzburgban három-négy jó nevű tudományos folyóirat jelent meg. A kor politikai eseményei közül Salzburgot leginkább a bajor örökösö- dési viszály (1778) érintette, mely az addig bajor Inn-negyedet Ausztriának juttatta, minek következtében Salzburg majdnem minden felől osztrák terület közé volt ékelve. Jeromos alatt csakugyan az osztrák behatás volt erősebb. Már akkor emelkedtek hangok, melyek azt hirdették, hogy a salzburgi egyházi államnak épen akkor ezer évessé vált dicsősége nem tarthat többé sokáig, s be fog következni az Ausztria javára való sacularisatió. Ez a sejtelem megvalósúlt, csakhogy más módon, mint várták. Nem a császár keze, melytől féltek, hanem idegen hódító döntötte halomra az ódon s bizonyára tiszteletre méltó épületet. Jeromosnak korszerű módon, fennkölt szellemű férfiaktól vezetett országa nem zárkózott el a haladás követeléseitől s nem is belső állapotainak romlottsága miatt omlott össze. Egyáltalán lejárt volt a kis államok, főleg a kis papi államok ideje s ez okozta sorsának beteljesedésit. 1792 óta küzdött a salzburgi hadjutalék a Francziaország ellen vívott birodalmi háborúkban. De csak az 1800-ki téli hadjárat hozta egész hirtelen a háborút, melyet a boldog országocs- kában századok óta csupán hallomásból ismertek, leggonoszabb alakjában salzburgi földre. Minthogy a tavaszi hadjáratot fegyverszünet szakította félbe, deczember elején újra megkezdődött a küzdelem s az osztrák hadsereg János főherczeg alatt megtámadta az Isar és az Inn között álló francziákat.