Seite - 422 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

422 Senki sem gondolt reá, hogy az állítólag bevehetetlen várat, melynek kiépí- tésére és fölszerelésére sok nemzedék annyi kincset és fáradságot fordított, védeni próbálja. Jeromos érsek már előbb elmenekült s a város községi kormányzata csupán arra gondolt, hogy gyors meghódolással nyerje meg a győző fél jóindulatát. A polgármester Moreau elé sietett a város kulcsait átnyújtani ; délben a francziák már megszállották a várost és a várat. A hadi zsákmány, melyet a francziák fegyverben, főleg ágyúban — habár ezek nagyobbára avult szerkezetűek voltak — ejtettek, töméntelen volt. Mint ócska érez vándorolt minden idegen földre. Két ágyú, melyet Moreau a köz- biztonság terén tett szolgálatai elismeréseűl a polgárőrségnek ajándékozott s mely most a múzeumban van, képviseli az ó-salzburgi hadi fölszerelés összes maradványát. Az összegek, melyeket az ellenség sarezban és a csapatok ellátására követelt, szertelenül nagyok voltak s pár hét alatt megsemmisítették a köz- ségek és sok magánember jólétét. A deczcmbcri fegyverszünet s a februárban kötött — lunevillei — béke sem vetett véget az ellenséges megszállásnak, sőt Moreau egy ideig Salzburgban ütötte föl főhadiszállását. Mind ennél még sujtóbb volt az az általános tudat, hogy az ellenség távozása után sem remél- hetni a régi állapot visszaállítását. Sokáig tartott a bizonytalanság, de végűi Salzburg sorsa nem várt kedvező fordúlatot vett. Nemcsak megtartotta önállóságát, hanem meg is nagyobbodott s uralkodói erényekben gazdag fejedelmet kapott. Ferdinánd toscanai nagyherczeg, Lipót császár második fia Salzburg, Berchtesgaden, Passzau és Eichstädt főpapi területeket választó fejedelemség czímmel nyerte kárpótlásúl Toscanáért. így Salzburg némileg osztrák secundogenitura lett s nyomban benső szövetségre lépett Ausztriával. Az új választó fejedelmet olyan meleg rokonszenvvel és annyi magas röptű reménynyel fogadták, ő maga pedig annyi jóakaratot s olyan mély politikai belátást tanúsított, hogy a nép és uralkodó közötti viszony csakhamar a legkedvezőbbé alakúit. A nélkül, hogy az állam régi, érdemes tisztviselőit egyszerűen mellőzte volna, számos és szükséges reformot hajtott végre erőtel- jesen. A legnagyobb átalakúlást a hadügy szenvedte, mely szorosan Ausztriára támaszkodva, korszerűen szerveztetett. Minden kitűnően ment, de a nagy európai rázkódtatások, melyek ezt a Salzburg választó fejedelemséget úgy szólván rögtönözték, rövid fennállás után újra el is söpörték. Tulajdonképen csak három (1803—5) évig tartott. Egy rövid őszi hadjárat 1805-ben a francziákat nemcsak ismét Salzburgba, hanem Bécsbe is elvitte s Ausztriát