Seite - 426 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

426 De mindenfelé kifakad a kedély mélyéből a vallásos irány, mely az egyházhoz ragaszkodásban, az ünnepek lelkiismeretes megtartásában, a jó házi erkölcsben, a szülők és gyermekek közötti viszonyban nyilatkozik. Zúgolódás nélkül zarándokol a templomlátogató több órajárásnyira sokszor derékig érő hóban félre eső völgyzugolyokból, hova a lelkész néha lóval se képes elvergődni. S mily áldozatokat hoz a köznép többnyire csekély erejéből tcmplomépítésrc, kegyes intézetekre, társúlatokra s egyéb vallásos egyesületekre! Számos egyházi társaságok, szegényházak, szövetkezetek, pénzalapítványok, melyek részben a régi fejedelmek kezdeményezésével alapúltak, az új-kor jótékony egyesületei bizonyságot tesznek a keresztény felebaráti szeretetről, s a nép ezen önsegítségének elég gyakran csak a tartomány szűkös körülményei szabnak határt. Ősrégi szokás a teljes divat- jában lévő segélynyújtás új építkezésnél és tűzesetek után. A szülőföld és haza szeretete élénk s a legkülönbözőbb módon nyilat- kozik. A raurisi „vidékre" megy, ha fennvölgyéból leszáll a szomszédos nagyobb és mélyebb Salzach-völgy be; a grossarl-i a másunnan bevándor- lottakat így nevezi: „von alspa heru (gyütt-ment). Érthető, ha a salzburgi külföldre is magával vitte szülőhazája szeretetét s ott örömmel beszélt az ország szépségéről. Még ma is sokat tudnak beszélni a salzburgi kivándor- lottak utódai Georgiában szülötte földjük ásványban dús hegyeiről, havasairól és pisztrángos patakjairól, s a „salzburgiaktt-at kissé furcsa szokásaik mellett is a legderekabb embereknek tartják Georgiában. Hegyi tájékokon, hol gyér a közlekedés, jobban megmaradnak s nyilvábban feltűnnek a helyi szokások, mint síkföldön, s a szomszédok előtt nem ritkán csúfolódás tárgyai. Egy kissé fennhéjázólag hangzik a pinzgauinak ez a mondása : „Stuhlfelden ritkítja párját, Mittersill meg már királyság !" a pongaui viszont „pinzgaui tánczingerlőtt-nek csúfolja őt. A falu tornyán túl nemlátást és a világban járatlanságot „harangjátékos gyerekek" névvel gúnyolják, meg avval, hogy rájok fogják az abtenauiakra, hogy Gollingba mentek ládára szedni s úgy vinni haza a napvilágot, s a lungaui zcder- hausiakra, hogy aTauerntől visszafordúltak, mert azt hitték, ott a világ vége. Elénk jogérzet, igazi becsületesség a salzburginak sajátja; egyenes és őszinte gondolkodásában egynek érzi magát országával, nem igyekszik a terhet mások vállára hárítani. Habár régebbi időkben szenvedett vagy képzelt jogtalanságot nem mindig akart báránytürelemmel elviselni s peres