Seite - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

428 vagy vádlott nem takarózhattak a törvények nem ismerésével. Végezetül újabb fejedelmi rendeleteket olvastak föl. Gonosztevők fölött a fejedelmi felső törvényszékek Ítéltek. Az 1802-diki évben tartották az utolsó efféle „Taiding"-okat. A havasok lakosa, könnyű átlátni, más mértékben edzi meg testét az idő ellen, mint a dombvidéki vagy síkföldi lakos. Erős mellre, ép tüdőre, hatalmas izmokra és karcsú testre van szüksége, hogy kibírja a hegyi erdőn a favágó erőfeszítéseit, kit néha ötven méternyire is lebocsátanak a szorosba, hogy az összetorlott fatörzseket és hasábokat megszabadítsa, továbbá a zerge vadásznak, a hegyi széna gyűjtőjének s télen hazaszállítójának, s az eltévedt barmokat kereső havasi pásztornak a veszélyes fáradalmait. Feje ne szédüljön, veszedelmekkel ne törődjék, higgadtságát sohse veszítse el. Valamikor azt mondogatták, hogy egy tuczat faustenaui favágónak több sebforradás van a testén, mint egy zászlóalj, háborúból hazatérő katonának. Most is emlegetik azt a tutajost, a ki a megtámasztott fatörzsek közül sehogy sem tudván kiszabadítani a lábát, ezt levágta s úgy aztán ismét felhúzatta magát a hasadék mélyéből. Csak a hideg meggondoltság kerűl- tette ki a két lavina közé szorúlt hegyfelügyelővel az eltemettetést vagy az éhhalált. Az egész birodalomban Salzburgban (és Karintiában) házasodnak leg- későbben, s részint ez is az oka a lassú népesedésnek. A szükségképen korlátolt öröklés a parasztjószágokban, a gazdasági állapotok következtében régóta kevesbedő száma az önálló birtokosoknak, az öröklött birtokok cldaraboltatása, a szerzésre való alkalom hiánya, a kis-ipar pangása mező- városokban, mindez akadályozza, a lakosság ifjú sarjadékát, hogy nem léphet házasságra elégséges kereseti források alapján. Ennek szükséges követ- kezménye a törvénytelen gyermekek nagy száma, csalódott remények és a tébolyodottság módnélkűl gyakori volta a nőnem között. De azért a törvénytelen anya nem ritkán egy második kérővel a házasság révébe jut. Bolondjában kötött házasságok, vagy az úgy nevezett kolduslakodalmak, melyeknél a házasfelek kétséges keresetből élnek, jóformán csak bevándor- lottak közt fordúlnak elő, a salzburgi őslakos szégyenli az olyat s ezt a mondást alkalmazza rá, mely a házassági folyamodás formulájába van öltöztetve: „Gar schön bitten, heiraten lassen; die Kinder schon fleissig in Bettel schicken (werden wir)." („Kérjük alássan, hadd keljünk össze; majd elküldjük rendesen a gyerekeket koldulni").