Seite - 430 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

430 Viselet. — A salzburgi érsekség századok óta, ha nem is elzárt, de külön életet élt. Magas hegységek közti fekvése és egyházi kormánya több irányban megtartó erejűeknek bizonyultak. Hogy is maradhatott volna meg különben a nyelvjárásban annyi ó-felnémet szóalak, mondákban és szoká- sokban annyi ősrégi időkre emlékeztető vonás ! Nem tekintve az udvari és díszöltözeteket, melyeket azelőtt is, ma is állandó minta szerint készítenek, a múlt és a mostani század nyolczvanas éveinek parasztviselete és városi ruházata mindenekelőtt a vételforrásokban különbözik. Akkoriban hatodfélszáz takács volt a tartományban; akkoriban még az abaposztót majdnem közönséges népviseletnek lehetett tartani, gyapjat és lent otthon fontak. Mily változatos és sok színű képe volt a népnek még az utolsó uralkodó érsek, Hieronymus idejében a hódolati bevonúlásnál, egy palástünnepen a székesegyházban, nagypénteken, úrnapján, egy lakodalmi meneten, vagy temetésen! Azok a színes díszkabátok és köpenyegek, egyetemi rector és dékánok más-más színű vállköpenyegekben, fekete köntösű tanácsurak, a két polgári városi-zászlótartó, lovasság és tüzérek, a deli udvari trombitás, a testőrség, stb., mind különféle színű ruhákban, kurta vagy hosszú mentében, harisnyában, czipőben, csizmában, paszományosan, sujtásosan! Látni lehetett a csudálatos gyászöltözeteket, széles lapos kalapokat, melyekről fekete fátyol csüngött alá, hosszan lelógó parókákat, az arcz alsó felét feketébe burkolva ! A nemes-apródokat spanyol divat szerint világospiros selyemben és bársony- ban, vagy sötétvörös német öltözetben ! Azután az egyházi rendeket fehér, vörös, kék, sárga, fekete csuhában, hajadon fővel, vagy az egész fejet csúcsos kápába burkolva úgy, hogy csak a szemök látszott, a vezeklőket keresztet vive vagy hátukat korbácsolva, lábukon lánczot hurczolva, másokat kiter- jesztett karral imádkozva, a fehér szárnyakat öltött csilingelő ministransokat ! Más idők, más szokások! Alig különbözik már az úr a szolgától, az asszony a szolgálótól, a mester a legénytől, kit segédnek nevez! Hová lett a „salzburgi főkötő", a „prémes" és „vidra főkötő" s a későbbi pompás „aranyos főkötő"-je a polgárasszonyoknak, melyeket még anyáink és nagy- anyáink viseltek? Mily szerény és régies volt ellenben a parasztasszonyoknak fekete „búbos fejkötő"-je (Berghäublein), a fekete csipkebetétű s az „Ohr- käpplein" nevezetű fejkötője a kisebb polgárnőknek és napszámosasszonyok- nak ! Most a bécsies divatkalap, a csipkés vagy vattázott fejkötő, a kapüzson vagy csuklya, faluhelyen a nagy fekete selyem vagy gyapjú fejkendő lépett