Seite - 431 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

431 helyükbe, melyet hátúi kötnek meg úgy, hogy a két vége hosszan lelóg. A sárga nemezkalap, mely Pinzgauban volt divatos, láthatatlanná lett; a szalmakalap („Geinzei"), melyet hajdan még lakodalmakon is hordtak, munkásviseletté sűlyedt. A lehajtott széles karimájú esúcsos nemezkalapokat (Nebelstecher) még ezelőtt hatvan évvel örömanyák viselték Lungauban és egyéb félreeső völgyekben. A magas, hengeralakú fekete nemezkalapokat, az előbbiek utódjait, férfiak és asszonyok nehezellették, majd fönt szűkebbek- nek, majd alacsonyabbaknak kell lenniök; a nemez finomodik, egyszer sima, másszor bolyhos legyen; a karimát majd keskenyebben, majd szélesebben, elállva vagy felhajtva viselik. Néhol a kalapot egyenesen teszik a fejükbe, másutt hátrább nyomják, mi által arcz és tartás nagyobb önérzetet mutat. Minthogy a durva vastag szálú házivászon mind ritkábbá válik, ilyenből sem alsó, sem felső inget (Glenkapfoad, Hansci) már nem igen viselnek, magok ezek a nevek is feledésbe kezdenek menni. Faluhelyen és városban is viselték a nyak köré többszörösen tekert „fátylat" (Flor), melyet elöl ezüst filigrán csatt tartott össze. Ezt kiszorította a színes, virágos selyem nyakkendő és a nyakláncz. Amazt a mellen keresztben egy gyűrű tartja össze, s a két végét vagy kivűl erősítik a derékfűzőhöz, vagy beledugják abba. Mióta a filigrán fejű hajtűt még csak a hegységek völgyeiben hordják s a fátyolcsatt kiment a divatból, a 7—9 soros, elől gyöngyös kapcsú ezüst nyakláncz, továbbá az új divatú melltű teszi a női dísz két fődarabját, mert a fülbevaló nem igen van elterjedve falun. Lajbit, dolmányt, vállat s a nyitott vagy összeérő spenszer alatt mellényt vagy corset-ct különféle változatban viselnek. Perkalenö Örmling, a rupfanö Pfoad, Perkál ujjas, házivászon ümög, Dö Spitz müss'n sein a zwerchö Hand A csipkéknek egy arasznyi széleseknek broat; < kell lenniök, Und s Mieda nöt zlang, A fűző ne legyen igen hosszú, Nöt z'kurz und nöt z'drang, Se igen rövid, se igen szűk, Weil d'Sadlross a leichta gehnt, Wanns gut aufgsadlt send. Is s Mensch bei an Bauan oda bein Wirth, Muss's Miedaleibl sein schön ausgarnirt, Da Spensa sehen kloan, Aft is a, wier i moan; Und s Kitei nöt zlang, Mert a nyerges lovak is vígabban mennek, Ha jól fel vannak nyergelve. Ha a leány egy parasztnál vagy gazdá- nál van, Fűző lájbijának szép fodrosnak kell lennie, A spenszernek szép kicsinek, így van aztán, a hogy én gondolom, És a szoknyának nem igen hosszúnak, Aft sieht mar an Gang. \ így látszik a járás.