Seite - 432 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

432 Gastein, Zell, Saalfelden mezővárosokban a polgárasszony sokat tart még az ő takaros és ünnepi alkalomkor gazdag öltözetéről, melynek részei : alacsony, széles karimájú, fekete szalma- vagy nemezkalap arany zsinórral és rojttal, karimáján virágos selyemszalaggal beszegve; virágos selyem mellkendő és sötét vagy világos kötény; alsó „rékli* a derékfűző alatt, csuklóig érő újjakkal, felső „rékli" a derékfűző fölött dúdos újjakkal, mint ünneplő köntös, végre bokáig érő ránczos szoknya, fehér pamutharisnya, kivágott, vagy kötőiékes czipellő. Ezekhez járúl még a hajtű, nyakláncz s többnyire egy melltű is. A St.-Wolfgang-tó mellékén télen nyúlszőr harisnyát is hordanak. Az övet egészen elhagyták; legtovább divatozott Lungauban és Thalgauban, Lambrechtshausen táján, még pedig menyek- zőkön; azon lógott a kötőtűtartó vagy gyapjúfésülő; az örömanyák zsebkést hordtak rajta. Ezek az övfüggelékek a térdet verték s vagy száz esztendeje, hogy kimentek a divatból. Fátyolcsattok, nyaklánczkapcsok, tűfejek honi ipar termékei, mely ma is virágzik. Ezeket a formákat műtárgyakat gyűjtő nők erősen vadászszák. A férfiviselet veres, sárga, barna virágos „pruszliku-ait, a zöld, sárga, veres, kék nadrágtartókkal (Hosenkrachs), körülbelül negyven éve, hogy kiszorították a virágos selyem „lajbik" vagy mellények, melyeken alúl van a nadrágtartó. A síkföldi könnyed férfikabát, föl egész a vállig nyitott hosszú szárnyával, álló gallérával s két sor lapos ezüstgombjával — a régi fejedelmek pénzdarabjai — körülbelül 1848 óta, „mikor a nagy vihar volt", láthatatlanná lett. Alig akad már egy-egy komoly méltósággal lépkedő hegységi paraszt gazda, a ki hosszú barna honi abaköntösben, alacsony álló gallérral, gomb helyett kapocscsal, jelenik meg a tartománygyűlés meg- nyitásán. A pruszlik vagy a pőre ing fölött ezelőtt közönségesen a honi kelméből való gallértalan darócz mellest viselték, nyakban vékony bőr- vagy bársonyszegélylyel, rövid újjal, gombok helyett kapcsokkal. Ezt az abaköntös-félét ma már csak ünnepi meneteken használják, mikor is még ragaszkodnak a régibb nemzeti divathoz. Ha városi kirándulók és hegy- mászók úgy nevezett alpesi gúnyába bújnak, úgy nevezett „Lodenjoppeu-juk csak alig hasonlít a régibb hegyiviselethez. Ki merészelt volna hajdanában zergeszakállt tűzni a kalapjára más, mint a kitanúlt és szegődött vadász? Lcgfölebb egy-egy hetyke előtánezos valami lakodalmon, ha a vadász épen másfelé járt. Rozmaringbokréta, ruta, havasi gyopár vagy rózsa ékesíti a kalapot. Egy-két, ha pedig nagy a negédesség, három kakastoll leng a