Seite - 438 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

438 hol „menyasszonytáncz" a neve, majd pedig a menyasszony és vőfély. A tánczszokás sem mindenütt egyforma a tánczos kedvű fiatal párok közt, a mennyiben majd a templomból jövet sorakozó párok választása, majd a lányoktól alattomban fölkendőzött, vagy bokrétázott férfikalapok, melyeket a vőfély a tulajdonosoknak fejébe tesz, vagy más valami határozza el. Állandó szokások : a váltakozás evés és táncz közt; bizonyos szabályok, hogy micsoda személyekkel kell tánczolni a menyasszonynak s a vőlegénynek is; az órák- hosszat tartó tánczolás és étkezés ; a négy vagy több páronként való csoportos tánczolás; néhol az étkeknek zeneszó mellett felhordása (mit így hínak : „Einblasen"), s az, hogy némely étkeket egészen, másokat részben össze- rakosgatva haza visznek, hogy az otthonn maradiaknak is jusson kóstoló; végre a „menyasszonylopás". Valamelyik furfangos legény cliktatja a meny- asszonyt a vőfély szeme elől, kire bízva van, s kivel azalatt a „czinkosok" nagy beszélgetésbe keverednek, vagy máskép elfoglalják. Az egész tolvaj- banda az elrablottat többnyire egy másik kocsmába veszi magát s ott eszik-iszik a rászedettnek költségére. Jó idő múlva a vőfély égő lámpással, csengettyűvel, söprőkkel, botokkal és talpra állított segítséggel megkeresi a menyasszonyt és a költség megtérítésével kiváltja. A mód, melyen a muzsikusok egyes tánezokért fizettetnek, gyakran a következő. Csupa hibás hangokat fúnak, kimennek a taktusból, maga a menyasszony elkezd sántítani ; van zűrzavar. A vőfély tanácsára egy kisebb pénzt tesz „kenőcsért", majd egy nagyobbat a muzsikusok állványára, végre kisül, hogy szegbe lépett; a vőfély egy forintost húz ki a czipőjéből s már most minden visszamegy a kerékvágásba; a bőgő megint jól vált, a muzsi- kások megtalálják a legszebb nótákat, s a menyasszonynak semmi baja, vígan pereg tovább a tánezban. Az ünnep a lakodalomrendező („Hochzeitlader") köszönő beszédével s avval a többé vagy kevésbbé nyílt felhívással ér véget, hogy a „lakoma- díjat" fizessék le, s lakodalmi ajándékot (Weisat) adjanak, mely az új pár, vagy az örömanya asztalára tétetik le. E mellett is tréfás esetek fűszerezik az időt. Majd a szomszédasszony lop oda egy kis babát, vagy egyik-másik legényre jár a rúd titkos szeretkőzéséért, vagy egy kotlóstyúk röpült az ablaknak csirkéivel s összetörte a konyhaedényt, a miért jó volna egy kis pénzbeli segítség, stb. Ha végre az új párnak nem sikerűi észrevétlen elillanni, távozáskor a „Hochzeitlader" nagy tréfálkozva világít elébük s a muzsikusok „kifújják" őket. Körülbelül egy hétre rá következik az úgy