Seite - 439 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

439 nevezett „Abrait", azaz a lakoma kiegyenlítése, a mi egy kis dinom-dánom- mal jár, mint az utóbúcsú. A mi még régi időből való s a néposztályok szoros különbségéből származik, vad és hal hiányzik a különben dús lako- mából, mert azok „nemesi asztalra" valók. S az állandó étel a lakoma utóján, a „kásaleves", bizonyára azért van, hogy a „paraszt" házasfeleket emlékeztesse a nap örömei után alacsony állapotjukra. A lakodalom utáni első szombaton a menyecske nem ritkán eltávozik hazulról, szüleinél vagy rokonainál hál s aztán elmegy valami búcsújáró helyre. A hegységben igen régies, de már kiveszőben van a fehérnép gyász- ruhája. Magas csúcsos kalapok, alattok fehér fejkötó. Fejtől térdig fehér lepedő, az áll alatt összetűzve, takarja az alakot, alúl fekete szoknya, fekete kötény, a lábakon fehér harisnya és kivágott czipő. A „félgyász" vagy kisebb gyász viselete fekete kalap, fehér gallér, a fekete fölött fehér kötény s a kontyról hátrafelé csüngő fehér lepedő; a szoknya s a rékli fekete. Rendszerint rokonok és atyafiak órákhosszat „virasztanak" a halott mellett, imádkoznak az olvasón s viszik is — szomszédok a férfit, hajadonok a hajadont — a temetőbe, ha csak a nagy távolság a szekéren vitelt nem kívánja. Némely vidéken a Pinzgauban ősi szokás szerint külön halottas útak vittek az egyes tanyákról az országútakra ; még látni a helyeket a sövényen, melyet e végre ki volt szabad nyitni ; régi öregek mutogatják még a halottas pihenőket útszéli keresztfáknál vagy kápolnák mellett. Hófuvatos kemény téli időkben megeshetik, hogy halottakat félre eső hegyi tanyákon „meg- fagyatnak", míg taposott ösvények a temetőbe szállításukat lehetővé teszik. Találni az útakon, vagy házakon is megerősítve „halottas deszkákat", az elhalt nevének kezdőbetűivel s az évszámmal, melyek ébren tartják a halottak emlékezetét. A halotti tort (Todtensuppe), melyen idegenek sokszor meg- botránkoznak, már maga a szükség is igazolja, hogy a temetésre gyakran messze földről érkező rokonok étlen ne távozzanak el. A sírkereszteknek és fejfáknak néha nagyon furcsa föliratai, valamint a főváros síremlékei régóta tárgyaivá lettek az adomázásnak vagy a műértő leírásnak. Az újév napját „Ebenweihtag"-nak híják, mert épen úgy meg van szen- telve, mint Krisztus születése napja. Azon valami jóval kell kezdeni, mert az aztán egész esztendőt át könnyen folytatódik, példáúl korán kelni; hisznek a rosz „kezdetben" is. A vízkeresztet falun még imitt-amott „Perchtag"-nak nevezik, mely elnevezés talán nem annyira Perchta járására, mint az Ur meg- jelenésének dicsőségére czéloz. Kétségkívül a csillagfény, mely a bölcseknek