Seite - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

448 ásóknak" legtöbb dolguk. Közeledik a havasokról való „lejövetel" (Abkehr), mely örömmel történik, ha a nyaralás szerencsétlenség, példáúl jószáglebukás nélkül múlt el. Aranynyal befuttatott szarvai csipkerózsa-koszorúkkal vannak díszítve, így tér vissza a jószág, elöl a kecskenyáj, tehéncsorda, leghátúl a bika, a sajtárral a csordás és kecskés, pásztorleány és pásztorgyerek s a gazda. A „Sennin" maga süttét osztogat, négyszögletű süteményt (Kneifl) és borsónyi zsemlyeszín golyócskákat (Schnuraus). A hazatérést tél idején néha mulatságból utánozzák (Alpererfahren, Kühtreiben), Szűz Mária születése, A fecskék elköltözése, ezelőtt a diákok-é is, de ez már régen nem így van. Ez idő tájt a juhászok is elhagyják nyájaikkal a hegység legfelső legelőit; a „juhok osztása"-kor az állatokat ismét gazdáik szerint osztják el, a „juhászok" kikapják béröket s apróbb ajándékokban is részesülnek, melyeket ezektől a sokszor félgyer- mek pásztoroktól fáradságos, magányos, sőt veszedelmes foglalkozásukért igazán nem lehet sajnálni. Halottak napján a szegényebb nép kedvesei sírját galagonya-, berkenye- és puszpáng-galyakkal ékesíti, melyeket aranyfüst szálakkal aggat tele. Valamint böjtben a sós és húsvétkor a tojásos pereczek, a „húsvéti kalács" és a nagy kerek „húsvéti lepény" (Osterflecken), úgy mindszent napján a „fonatos" van szokásban, s ezt adnak a keresztszülék a gyerekeknek, néha a gazdasszony is a szorgalmas szolgálóknak. Novemberben, vagy később is, a vadászatbérlők és vadászok vadász- napot tartanak, jobban mondva inkább társas és tréfás, mint szakjukat illető esti összejövetelt. Hogy ilyenkor különféle fegyvernemekben, ritkább vadász- zsákmányban és vadászkalandok elbeszélésében nincs hiány, könnyű elgon- dolni, de az est koronája mégis mindenkor a „vadászlevél" fölolvasása, melyet rendszerint egy néhány különösen mulattató kaland és jelenet példázó előadása kisér. Az előadás mestersége a kellő hangsúlyozásban, a czélzások észrevétetésében áll. A vadászlevél elkövetett bűnök szigorú feddéséig emel- kedik, közbe-közbe atyai intéseket ád s a krónista hű kötelességteljesítésével mentegetődzik. Szent Leonhard még mindig a „barmok patrónusa". Ezen a napon tartják a nagy baromvásárt Sz. Leonhardban a berchtesgadeni határszélen. Itt a templomkarzatán még nem oly régen is töméntelen áldozati adomány volt lerakva beteg házi állatok gyógyításáért: piros viaszból formált régi