Seite - 450 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

450 kedőket és szatócsokat, az elkészítés pedig a háziakat és pékeket nagy mozgásba hozza. A „szent estén" hideg vacsorát esznek (Kollazen), mely sajtból, kenyérből, tojásból, gyermekeknek almából, körtéből, dióból, kenyérből áll. A karácsonyfa szokása a városokban csak az ötvenes évek eleje óta terjedt el, de csakhamar közönségessé lett s szegény gyermekek számára való nagy karácsonyfa-ünnepekké bővült, melyeket azonban több nappal előbb tartanak meg s vallásos beszédekkel fűszereznek. A „szent napon" megszegik a gyü- mölcsös vakarót; a „szegély" (Kletzenscherz) még szokásban van szeretők közt. Az elemeknek adott áldozat, mikor t. i. minden ételből egy falatot vittek a háztetőre, mit „szél-etetés"-nek is neveztek, továbbá az a szokás, mely szerint a parasztgazda és felesége karácsony napján annak emlékezetére, hogy az Űr a jászolig alázta magát, a karácsonyfa alatt szalmára heveredtek a szobában, már kiment a divatból. A falusiaknak „hajnali misére" vagy „rorátéra" hóban lámpással és fáklyával való menetele festőktől sokszor ábrázolt jelenség, s most városiak is falura rándulnak, hogy valamely erősebben látogatott templom közelében e látványnak szemlélői lehessenek. Hogy a karácsony- és Szilveszter-éjet mozsár- és puskalövésekkel köszöntik, természetes dolog. A „mise-lövés" és az evangéliumok üdvözlése az úrnapi körmenetkor, vagy a császár születése napján a „Mönchsberg"-ről mozsárdurrogással s a fellegvárból ágyúzással megy végbe. Ez a hegyes vidéken három órányira is elhallik s a falusiak ugyancsak fülelnek ám s számlálgatják a lövéseket. Ha tűz üt ki, azt különös vészágyúkkal jelzik. János evangelista napján a „János-áldását" szentelik. Ezen a napon nem egy sörivó is elmegy a boros pinczébe, hogy szenteletlen János-áldását igyék. A Szilveszter-estnek társas összejövetelekkel ünneplése csak újabb időben kapott föl. Hajdanában a házigazda ezen a napon zárta be számadó- könyvét s tűnődve, az új esztendőre való szívbéli kívánságokkal ment lenyugodni, míg a fiatalok ólomöntéssel mivel igyekeztek a jövendőbelit előre megtudni. A már nagyon ritkán előadott látványosságok közé tartozik a „csóna- kosok öklelődzés"-e (Schifterstechen) Halleinban és Laufenben, a pintérek, kádárok és a sókádaknak való dongafa-hasogatók „abroncstáncza" (Reiftanz) Salzburgban és Halleinban, végre a halleini bányászok „kardtáncza". Az abroncstánczot olyformán adták elő, mint a hogy Münchenben még ma is