Seite - 454 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

454 víznek is, ha húsvét reggelén folyás ellen merítik, megvan a gyógyító ereje. Közönségesen ösmertek a tüdösorvadás elleni szerek; a lcgrégiebbek közé tartozik az útifű és tüdőfű. A szaka (Sedum), a hízóka (Pinguicula), a borda- lap (Chrysosplenium) és a sóska sömört gyógyít, a gódircz (Chelidonium) szemölcsöt. A boszorkánykör, melyet bizonyos páfrán képez, vándoroknak nagyon veszedelmes. A mely ártatlan gyereknek sikerűi, hogy a koronás- sikló aranyas fejdíszét a fehér zsebkendőjére teszi, az teljes életére szeren- csés, stb. Az efféléket rendszerint mint babonás vak hiedelmeket fitymálják, pedig az itt fölhozottak sok századokra, némelyek időszámításunk nyolczadik, sőt hatodik századába is visszaszolgálnak. Nem a régiségökért említettük, hanem mert oly nézetek rejlenek bennök, melyek a legősibb népidolgok s mind máig fennvannak. Ebből a nótából, azt tartom, elég e : Untató, ha minek se hossza, se vége. Mondák. — Mint más népeknél, a németeknél is nagy tiszteletben állottak a pogány korban s később is a sóvidékek. Az istenek sehol sem állanak az emberek könyörgéséhez közelebb, mint a sóforrásoknál, mondja Tacitus a német pogány hitről. Ez a fontosság magyarázza meg, mért vert gyökeret és plántálódott tovább a német császár-monda egy ága a Reichen- hall, Berchtesgaden és Hallein sóhelyek közt fekvő „ Untersberg u-en; szaka- dékairól, barlangjairól, meredek sziklafalairól és márvány tartalmáról híres voltában alkalmas támaszúl szolgált a mondának, mely utóbb pogány korit német császárok idejével egybeszőtt s a néphitben mai napig élt. Károly császár választófejedelmek, püspökök és lovagok közepett a hegyi barlang- 7 ban alszik. Ártatlan pásztorfiúk látták ott; hollók, a német pogány istenek- hírnökei, hordanak neki hírt a világról. Ha a véghetetlen idő jelei: szakálla növése a kőasztal körűi és Henrik császárnak a bambergi dómban levő kőemlékén a mérleg nyelvének helyreállása meglészen, akkor a császár előront vitézeivel az Untersberg lábánál elterülő mezőkön vívandó nagy harezra. Akkor lesz a világ vége. Mint a megyegróf, ha törvényt ül, kardját a csata után ő is a körtefára akasztja, mely kivágva mindig újra hajt; képmása ez a pogány világfájának, melynek lehullott levelei a jók és gono- szok sorsát mutatják. Percht asszony, Wodan pogányisten neje, a háztartás istenasszonya volt. Tél középen (karácsonytól újévig), mikor a hóförmetegek dühöngtek s a szilaj vadászat bezúgta a rónákat és keresztútakat, akkor szokott ő járni;