Seite - 459 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

459 a gyermekekből tizenegyet vízbe dobjanak. A cseléd, a ki egy kosárban vitte őket, találkozott amott a gróffal, itt a lovaggal. A kérdésre azt felelte, hogy kutyakölykök (Weifen). Látván a gróf és a lovag, hogy a gyermekek életre valók, fölneveltették őket. Innen származik a Welfek és Hundok nemzetségneve. A Tannhäuser-monda is evvel a nemzetséggel vándorolt be a Lungauba, mert 1275-ben Tannhàuser Gottfried már érseki szolgálatban áll. De a Venus-hegy a Lessach-völgyi romba dűlt Turnschal 1-várává változott át, melyben Turnschall asszonya (Frau Venus) mint varázsló a lovagot éjfélkor nagy robaj között agyon nyargaltatja. Más csoportot képeznek a kincses mondák, melyek többnyire ó tornyok- hoz és várakhoz vannak kötve. Altengutrat romján Hallein mellett, a salecki dűlt torony alatt Lamprechtsofenlochnál, a kapruni ó kastélyban, továbbá a Lueg-szorosi Scheuckofenben, az Abtenau melletti Frauenofenben, a georgen- bergi kincseslyukban, a lungaui Freimannslochban és sok más helyen találni kincseket. Rokonságban vannak ezekkel a XVI. századba visszanyúló mon- dák a nemes érczeknek lelőhelyeiről hegyeken és nagy-félreeső völgy- zuglyokban, melyeknek száma hihetetlen, s melyeket részben az évről évre megjelenő „Venedigermandeln"-ek fedeztek föl és zsákmányoltak ki. Ide tartozik a Lofern melletti Pechhornon levő nagy ezüst kanna is, mely a napfordúlói János-napján csordúltig megtelik aranynyal, — csak találja meg valaki ! Továbbá a vas tyúk a Silberecken Lungauban. Ezt szurokkal és kénnel bevont tojásaival együtt temették el. El van sülyedve, s majd csak akkor veti föl magát, ha megrozsdásodott. Ha mellőzzük is a kísértetes mondákat, melyek elhúnytak léikéiről még mindenfelé élnek, még egyéb, ősrégi hiedelmekben gyökerező jelen- ségek és mesés személyek is vannak. A hohensalzburgi fehér asszony szellemkezekkel szövi-fonja városa sorsát. A pestist is látták valaha járni, mint lesoványkodott ocsmány rongyos némbert. Ha valamely helységhez közeledett, ott nyomban kitört a döghalál. Egy hegeiwörti pestises bete- geket látogató pap az 1720—1730-iki évtized körűi még emlegeti azokat a levegőben járó kísérteties alakokat, melyeket az ő idejében mindenfelé láttak a vidéken. A „gonosz emberrel", a „gonosz asszonynyal", a „boszorkánynyal" (Trud) és a „Klaubauf"-fal azonban már csak kis gyerekeket lehet ijesztgetni. Nemkülönben az „Abwaschel", a „Kasmandl" vagy „Nachtsendinn", kik az 58*