Seite - 463 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

Pinzgaui kis-ház. balszárny, akár kétoldalt a ház mögött húzódjanak. Ép oly általános, hogy házajtó az első homlokfalban van úgy, hogy az oldalt lévő ház- vagy istálló- ajtók mint kivételek, csak erősítik a szabályt. Az eresz alatti tér a ház előtt többnyire föl van emelve vagy kővel burkolva. A házajtó mellett van a kő- vagy fapad, a háziak pihenő, dolgozó vagy beszélgető helye. A házajtón látni az öreg betűs „házi áldást". Az ajtón át a hátra felé futó folyosóra ér az ember, melyet általában „ház"-nak neveznek, s mely az egész épületet jobb és bal félre osztja. Két felől van a négy szakasz vagy osztály (Gwalter) : szoba, kamra, konyha, élés- vagy tejeskamra. A kamarának „Kematen", a tejeskamrának pedig „Steingaden" a neve. Nagyobb házaknak földszint öt, sőt nyolcz kamrájuk is van, az emeletek száma szerint, s a hogy a házi szükség, a házasfelek, gyermekek és cselédek elkülönítése, sőt a vendégekre, katona-szállásolásra való tekintet kivánja. A félreeső völgyekben még mindig találni egyes „füstházakat", melyekben a füst, nem lévén kémény, ajtókon és tetőhasadékokon kény- telen kiillanni, mint a havasi kunyhóban. Valamivel újabbak a két, három négyzetláb bőségű fakürtők. A tornáczból vagy folyosóból hátúi a szérűre és istállóba s többnyire fagarádicson az emeletre jutni („Obenauf"). Ez az épen a tornácz fölött