Seite - 473 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

473 van mentve és fentartva. A nagy mester költészetének ezt a nép közt való tovább plántálását Weitmoser Kristóf gasteini bányabirtokosnak köszön- hetjük, a ki Hans Sachsnak egyik pártfogója volt, s kinek ó művei egyik kötetét ajánlotta. Húsvéti játékok közül Hartmann Salzburgból egy halleini „Judás- vagy böjti játék"-ot, alkalmasint egy régibb passiójáték maradványát és egy saalfeldeni „passió"-t tett közzé, azonkívül még egy „Kain- és Abel- játéku-ot, egy „Góliát-" és egy „Salamon király játék"-ot Laufen-Obern- dorfból. A mit a „bajor történelem atyja", Aventin, a bajorokról ír: „A köz- nép éjjel-nappal dalol bor mellett, tánczol, kártyáz és játszik, lakodalmaz, toroz és búcsúz", az a mai jókedvű alpesi népecskére is annyira illik, hogy Jordan és Steinhauser salzburgi chronisták Aventinnak ezt a megjegyzését szórúl-szóra átvették műveikbe. Igaz, hogy a régibb korbeli világi népköltés inkább csak tudósításokból ismeretes, szöveg vajmi kevés maradt meg. így az epikai dalnak Salzburg tartományban is csak egyes maradványai találkoznak : a német nép-ének virágkorából egy dal Radstattnak a fölzendült parasztok által történt ostrom- lására (1526) és a XVII. századnak egy gasteini krónikájában több elbeszélő költemény, melyek ugyancsak Weitmoser Kristóf bányabirtokos nevéhez fűződnek ; e költemények egyikének végén a költő így nevezi magát : „Wolfgang Premb, ein weitmoserischer Diener". A XVII. századból való még egy a zillcrthaliak lázadásáról szóló s Hans Sachs modorában írt dal is. Az epikai dal helyét mai napság a részint elbeszélő, részint szatirikus tartalmú alkalmi költemény foglalja el nagy gazdagságban. A szatírához való hajlamot már kora tilalmak ostromolták: 1469-ben a szabók folyamod- ványára eltiltatott „a kecskéről szóló gonosz dal"; 1523-ban Salzburgban a Lutherhoz szítóknak a papság ellen irányzott gúnydala terjesztetik a nép közt; az utolsó uralkodó érseknek, Hieronymusnak ismételt rendeletei tiltják „egyházi és világi felsőségekre csinált csúfolódó dalok" éneklését. De ugyanakkor ezt írja Hübner: „Ha valami nevetséges dolog történik, hosszú nótákat csinálnak róla". Messze Salzburg határain túl elterjedt egy effajta költemény : a pinz- gaui búcsús-dal, a zellieknek és saalfeldieknek a salzburgi domhoz évenkénti búcsújárására „Flachgau"-ban keletkezett gúnyvers. Az eredeti szöveg, melyet Süss közölt, idő folytán sokszoros átdolgozást és toldást szenvedett, F.-A. 60