Seite - 482 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

482 büszke, összhangzatos hegyláncza alatt, benső családi kötelékek varázsától s a korán fölébredt tehetség általános csodálatától környezett boldog ifjúságban növekedvén, a család gyermekei, Marianna s a nála öt évvel fiatalabb Farkas kitűnő zongorajátékukkal már 1762 és 1766 közti műútazásaikban fölkeltették a világ bámúlatát. De még nagyobb csodálat töltötte el a salzburgiakat, midőn az apa vezetése alatt komoly zenetanul- mányoknak szentelt következő esztendőben megjelent a tizenegyéves csoda- gyermek tollából az „első legfőbb parancsolat kötelessége" czímű oratorium, továbbá egy gyász-cantate s az iskolai záróünnepélyre szerzett „Apollo és Hyacinth" czímű opera. A következő év ismét új bámulatos alkotásokat hozott a Bécsben szerzett „La finta simplici" és a „Bastien és Bastienne" czímű operákban és négy misében. Schrattenbach Zsigmond érsek hang- versenymester czímmel tűnteti ki a lángeszű gyermeket, a ki most már ama kor valamennyi zenészének igéretfölde, Olaszország felé veszi útját. Mint a bolognai híres „Accademia filarmonica" compositoréja s mint arany- sarkantyús pápai lovag épen jókor érkezik vissza szülővárosába, hogy részt vegyen a Zsigmond érsek halála miatti országos gyászban. Azonban — le roi est mort, vive le roi! — gróf Colloredo Jeromos elfoglalja a fejedelmi trónust és bevonúlása ünnepére (1772 május 2) Mozart megirja „II sogno Scipione" czímmel az ünnepi daljátékot. Ettől kezdve Mozart egészen az 1777-ki év nyaráig Salzburgban marad, mert Jeromos érsek nem szenved- heti, hogy valaki „amúgy koldúsmódra vándoroljon". Igaz is, hogy Mozart most már érsek-fejedelmi hangversenymester 150 forint évi fizetéssel! Erre, továbbá később az 1779 és 1781 közötti időszakra esik Mozart- nak voltaképi működése Salzburgban. A zenének nagyobb szabású művelése ez időben még kizárólag az udvari zenekar kezében volt, melynek az udvari és székesegyházi karzenén kivűl a jeromos érsek óta naponkint tartott belső udvari hangversenyeket, úgy szintén az udvar által rendezett minden ünne- pélyek alkalmával a színházban és hangversenyteremben a zenét el kellett látnia. Ez a zenekar egy kora követeléseihez képest teljesnek mondható orchcsterből állott, — melyből, különös, a klarinét hiányzott, — meg az érseki zeneiskola képzett növendékeiből összeállított énekkarból. A zenei élet e pezsgésének kellő közepében élt a mindenfelől elvállalt kötelezett- ségektől szorongatott Mozart. Az ő és 1762 óta al-karmesterré kinevezett atyjának hivatala egyátalán nem szorítkozott csupán az udvari kar elő- adásainak vezetésére, a miben a hangverseny- és karmester váltakozva