Seite - 488 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

488 most is meglevő imádságos könyvecskének az üresen maradt lapjain és lapszélein találták, mely könyvecskét Salzburgban írtak s az ifjú („német") Lajosnak küldtek volt. Bátran föltehető, hogy nem pusztán külső össze- köttetés van e könyv és iratási helye közt. Bármily viharosan jártak is az idők, Salzburg menedékhelye maradt a békés szellemi munkásságnak. Még a X. században, a legmélyebb sülye- désnek e századában, sem hanyatlott alá magaslatáról. S e metropolisukkal a tartományi püspökségek is versenyeztek. Különösen Freisingban termett az Arno által elvetett mag gazdag gyümölcsöket úgy, hogy e város a közép- kori műveltségnek egyik főfészke lett. Itt írta meg Babenbergi Ottó az ő igen szép ájtatos Világkrónikáját és Frigyesnek, a nagy staufi császárnak, életét. Epikai, főleg oktató jellemű az eddig említett összes irodalom. Kolos- torok a tenyésző fészkei, tartalma egyházias tudományosság. De hű ápolói, a papok, a nép gyermekei. Ezek által népies hangok, szülőföldi emlékek férkőz- nek be a tudós könyvekbe. Régiség szövődik össze új dolgokkal, pogányság kereszténységgel, hitregék fűződnek történeti személyekhez s mondákká és legendákká válnak, mint a Thor-mithosz a Szent Wolfgang remetéről szóló legendában, az Odinról és a világ végéről (Götterdemmerung) való mithosz az untersbergi mondában. így Nagy Károly emlékezete körűi a mithosz és a történelem kettős fényöve lebeg, s az Untersberg germán Olympussá válik. Az egyházi és világi hatalom kemény csatájában Salzburg érsekei az előbbi részén állottak. Ettől fogva az egyházi és világi költészet is különváltak. A szerelmi dal (Minnesang), mely a fejedelmek udvaraiban s a lovagok várai- ban széltében zengett, a papi Salzburgban semmi ápolásban nem részesült. A Minnesang virágzása korán lehervadt. Walther von der Vogelweide után Neidhart, ez után pedig a Tannhäuser következett. A költészet vissza- tért a néphez, a honnan kiindult volt. A polgári osztálylyal azonban, melyre a középkor szellemi öröksége háramlik, új kor-irány lép be a történelembe. Salzburg tartományban a bajuvar néptörzs, melyet a történelmi ese- mények forgandósága legnagyobb részt érintetlenül hagyott, sajátosságait és hagyományait sokban fentartotta s részben mind máig megőrizte. Ennek folytán Salzburg otthona a nyers és paraszt néphumornak. Az itteni leg- régibb karácsonyi játékban, melyet egy X. századi freisingi kézirat tartott fenn, Heródes azon Írástudóknak, kiktől a keleti királyok dolgában tanácsot kért, saját könyveiket — bizonyára a nézők nagy mulatságára — fejőkhöz verte. Az Ádám és Éváról szóló ősrégi játékokban maga az ördög, a laufeni