Seite - 493 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

493 jogról írt. Abraham a Sancta Clara (Megerlc Ulrik) saját kifejezéseként Salzburgban kapta meg a bölcseség sóját; mert itt tanúit az egyetemen 1659-től 1662-ig. Az akadémiai vagy Aula-színházat, mely mint a maga- sabb és zenés dráma ápoló fészke, később pedig mint Mozart első nyilvános föllépésének színtere klaszszikai hírnévre jutott, épen ebben az időben állí- tották föl. Szintén itt a helye megemlékeznünk egy férfiúról, ki, noha a maga korában mint pap és költő nagy hatású volt s noha Abraham a Sancta Clara előképévé lett, ma csaknem feledésbe merült. Csupán rendi neve maradt fenn máig: Procopius az elsők közé tartozik a XVII. századi katho- likus költők közt. Még nyíltabban lép föl mint Scheffler (Silesius) és Spee az A Benedictina-egyetem udvara. Opitz-féle merev mesterkedő költészet ellen, és olyan jártas volt az ó-német egyházi énekben, hogy nem ritkán szőtt be abból egyes versszakokat prédikáczióiba. Egyik dalát : — «Két fülemile egy völgy ölén" („Zwei Nachtigallen in einem Thal") — Goethe valamennyi katholikus költemény közt a legkedvesebbnek tartja. A Salzach partjain, hova vágya régóta von- zotta, a Kapuczinus-hegyen álló szép fekvésű kapuczinus-kolostorban élte le életének utolsó, irodalmilag legtermékenyebb szakát (1665—1680). 1718 május 15-dikén ülte meg a salzburgi egyetem százéves öröm- ünnepét, s ezzel egyúttal átlépett fejlődésének a tetőpontján. Elavúlt mód- szerekbe belecsökönösödve, teljességgel nem volt tekintettel a korra és az életre. Jeromos érsek korának újító buzgalmával egészen eltelve, szembe szállt az iskolai merev megszokással; újítani akart, de csak a hanyatlást sietteté. Szerencsésebb volt újításaival egyebekben, főként az általános népoktatás terén. Itt olyan férfiúra akadt, mint a milyet Mária Terézia