Seite - 496 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

496 Salzburgi krónikája, e harmincz évig (1796—1826) készült egyszerű, józan és igazmondó munka, a népnél is közkézen forog. Igen szembetűnőleg nyilvánultak a megváltozott idó jelei a színház fejlődésében. A színmű, mint tudjuk, régóta ápolásnak örvendett e papi városában a múzsáknak ; Salzburg a szó legjobb, művészi értelmében szín- házkedvelő város volt mindig. Az egyetemi színház klasszikai hírnevű volt. Corneille, Metastasio, Apostolo Zeno szolgáltak itt mintákúl ; Klopstock „Abels Tod"-ját („Ábel halála") 1778-ban adták itt elő. A többnyire latinúl író hazai drámaköltők száma egész sereg volt. Reichssiegel Flórián, st.-peteri benczés, (1735—1793) mí*r német néző- és énekes játékokat, egy „Titus" czímű tragédiát és egy „Hermann" czímű szomorújátékot írt. Wimmer (Marianus) Jakab Antal, seoni benczés, Mozart családjának barátja, szerzette a szöveget „az első és legfőbb parancsolat teljesítése" czímű egyházi énekes játékhoz, melyhez a tíz éves Mozart Farkas írta a zenét Haydn M. és Adlgasser társaságában. Scharl Piacidus, andechsi benczés, szintén kortársa és barátja Mozartnak, számos latin színdarabot írt, melyek azonban stil és tartalom tekintetében már az új német drámához közelítettek. „Synnorix und Camma" czímű tragédiáját Hübner Lőrincz németül dolgozta át e czímen : „Camma, die Heldin" („Camma, a hősnő"), honi színjáték öt felvonásban (München 1784). A darab arra volt szánva, hogy nagy hazafias hatást tegyen. Jeromos érsek alatt rendezték be és nyitották meg 1775 november 16-án Schmidt giesseni tanár „die Gunst der Fürsten" („A feje- delmek kegye" [Essex gróf]) czímű, angol eredeti után készült darabjával az új, még ma is fennálló színházat a Ballhausban, hol addig a Paprika-Jancsi és a Lipperl (Fülöpke) űzték komédiáikat. November 17-én már Lessing „Minna"-ját, november 24-én Goethe „Clavigo"-ját, deczember l-én pedig Shakespeare „Hamlet"-jét adták elő. De e fénykor csak rövid volt. A szín- ház külső támogatásban nem részesülvén, magaslatáról hirtelen puszta üzleti vállalattá sűlyedt alá, melynek boldogúlása a nagy tömeg kegyétől függött. S a különböző vállalkozók túlságos készséggel hajhászták ezt a kegyet. Ferdinánd választófejedelem rövid, dicső uralkodása alatt a salzburgi Parnassus új fényre derűit. A színház is megint nemesebb útra tért. Ferdi- nánd, maga is szakértő és művészet kedvelő levén (legkedvesebb szórakozása a zene volt), különösen az operát támogatta. 1804 január 19-dikén adták elő Mozart „Don Juan "-ját. Ettől kezdve a zene maradt Salzburgban a művészeti szellemnek különösebben kegyelt kifejezője.