Seite - 502 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

502 a mondott század elején emelt. így tehát ez a keresztfolyosó körülbelül legrégibb a német földön még fönnálló hasonló épületek között. Az egészen újjá alakított kolostornak káptalanházán és néhány szobáján is világosan fölismerhetők még a román eredet nyomai, nemkülönben a csúcsíves rend- szerben átalakított templomon is, melyről későbben fogunk szólani. A Szent Péterről nevezett benczés apátsági kolostortemplomot állítólag Szent Rupert, Salzburg alapítója építette. E szerint tehát ez a tulajdon- képeni anyatemploma a városnak, a főapátságnak, és míg Virgilius püspök a székesegyházat 750 körűi föl nem építette, egyszersmind püspöki székes- egyház is volt. 847-ben, majd ismét 1127-ben tűz pusztította el, ez után alapjából újjá építették, s 1131-ben készültek el vele. Az épület alaprajza teljesen, fölépítése pedig nagyobb részben ma is megvan, természetesen későbbi századok sok hozzáadásával, a melyek között a tisztes régi bazili- kának mintegy árnyékát csakis a szakavatott szem veszi észre. Aránylag legvilágosabban a templom belsejében ismerhetjük föl a román építés jelentékeny méretű és nemes arányú alapformáit : a középhajó keskeny, hosszú és meglehetősen magas, a mellékhajók alacsonyak, ívezetes árká- dokkal, váltakozó oszlopokkal és pillérekkel, a kereszthajó magas és a négyzet fölött kupola emelkedik. A középhajó homlokzatán van a torony, s e mellett két oldalt egy-egy kápolna; a torony elé ismét előcsarnok van építve, melynek késő román keresztboltozatán a bordák tagozatlanok. A régi templomot ismételten újjá építették, először a XVII. században, utóbb még nagyobb mértékben a XVIII. század végén, s ez átalakítások alkalmával áldozatúl estek az egykori apsisok, a kereszthajó és a szentély alatti sírbolt, a deszkából készült lapos mennyezet, továbbá a belső falakat díszítő román festmények, melyekről krónikákból és újabban fölfedezett maradványokból van tudomásunk. Ez idő szerint az eredeti épületnek úgy belseje, mint külseje czikornyás rokoko ruhába van öltöztetve; nem kevesebb, mint tizenhat oltárt látunk benne, mindannyi aranytól és márványtól fénylik; a boltozatot és a falakat újabb és igen különböző becsű festmények díszítik és értelmetlen stucco czikornyák hálója födi. Az átalakítás oly gyökeres, de egyszersmind a maga nemében oly öszhangzatos kivitelű, hogy a réginek helyreállítását nem lehet reményleni, sőt az nem is óhajtandó, nem pedig annál kevésbbé, mert a mi a templomon új, annak is számos művészi becsű részlete van, melyek közül egyetmást később fogunk fölemlíteni.