Seite - 504 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

504 A templomnak a román korból megmaradt egyik legbecsesebb részlete a már említett előcsarnokban, a torony nyugati oldalán a díszkapu. Való- színű, hogy ez, miként az előcsarnok is, valamivel későbbi magánál a templomnál és a XIII. század első feléből származhatik. A főkapu egymással váltakozó kétféle színű márványból épült; elrendezése a román kapuk álta- lános alakzatának felel meg, de szokatlanul magas és részletei hatalmasan alakitvák. A kapunyílás fölötti ívmezőt dombormű díszíti, mely Krisztust Péter és Pál apostol között trónon ülve ábrázolja. Az ívmező keretén a következő, Leo-féle versbe szedett fölírást olvassuk : Janua sum vitae, salvandi quique venite, Per me transite, via non est altera vitae. A kereszthajó déli homlok-oldalához épített és 1227-ben fölszentelt Katalin-kápolna belseje egészen át van alakítva, külsején azonban még épségben látjuk a félkörű apsist, annak féloszlopocskákkal tagozott falát és ezek fölött a nyers formájú félköríves övet. Salzburgban a román építés harmadik emléke a Boldogasszonyról nevezett Ferencz-rendi templom hosszú hajója. E tekintélyes templom a középkorban a városnak plébánia-temploma volt, s kétségtelen, hogy már a XI. században épült. Sok viszontagságon, átalakításon, újjáépítésen esett át úgy, hogy a legrégibb épületből semmi sem maradt meg, de kárpótlásúl az egyházi építés három nagy korát jelentékeny alkotások által eredeti, sőt szinte csodálatos módon egybe olvasztva tűnteti föl. A templom körülbelül egyenlő nagyságú két félrészből áll. Az egyik a csúcsíves magas szentély, mely 38 méter hosszú, 32 méter széles, 30 méter magas és alakra nézve rotundához hasonlít; a másik rész a jóval alacsonyabb hosszú hajó, mely 33 méter hosszú, 25 méter széles és 17 méter magas. A két rész csatla- kozása fölött igen karcsú, körülbelül 70 méter magas csúcsíves torony emelkedik. Végűi a szentély belsejében élénk renaissance részletek teszik teljessé a művészet e festői hatású keverékét. A templom hosszú hajója, melylyel ezúttal foglalkozunk, kivűlről sokféle hozzáépítés és könyörtelen bemeszelés következtében román jellegét egészen elveszté. A szánalmasan elkorcsosított nyugati homlokzatnak egyedül főkapuján látunk márványba faragott nemes, habár egészen egyszerű román formákat. A belső ellenben a csúcsíves építés átmeneti korának rendkívül tisztán kifejlesztett építménye- ként tűnik föl. Keletkezésének kora okmányokban nincs följegyezve, de jellege után itélvc egész biztossággal a XIII. század második felébe tehetjük.