Seite - 508 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

annak lebontásához. Ez a szomorú munka hét egész évig tartott, noha sietősen és vandalok módjára kíméletlenül dolgoztak. Az épületnek egyetlen részecskéje, egy művészi tárgy, egy régi emlék sem kerülte el a pusztúlást. Ámbár azóta aránylag rövid idő múlt el, még sincs az épületnek egyetlen darabja sem, melyről biztosan állítható volna, hogy az az egykori székes- egyház maradványa. A középkor folyamán a székesegyház körűi számos egyházi rendel- tetésű épület emeltetett, így a székesegyház kolostora keresztfolyosóval és káptalanházzal, továbbá a temető és azon kivűl vagy hat, részint román, részint csúcsíves kápolna. Kivétel nélkül valamennyit földig lerontották. A székesegyháznak, s minden hozzá tartozónak erőszakos elpusztítása sokkal mélyebb és tartósabb hatású rést ütött Salzburg egész történeti életében, sem mint első pillanatra hinnők. De a művészetek történetének is, s nem egyedül a salzburginak, elég oka van e veszteséget sajnálni, mert rá nézve a szétrombolt székesegyház egy kitépett lap, mely sok homályos kérdésre világot vetett volna. A mi román kori emlék Salzburgban van, noha egyenkint jelentőséggel bír, mégis csak egyes darab, melynek össze- kötő kapcsa és fölvilágosítást nyújtó középpontja a székesegyházzal elveszett. Salzburg tartományban a fővároson kivűl még gyérebbek a román építés emlékei, noha a vidéken a román művészet korának vége felé több mint száz templom volt. Első sorban említendő a Michaelbeuren, a tarto- mány éjszaki határán levő benczés kolostortemplom. Miként a Szent-Péter templomnak Salzburgban, úgy ennek is épségben vannak az alapformái ; de más részt épen oly mértékben újjá alakított román építmény, három hajójú pilléres bazilika kereszthajó nélkül. A templom megőrizte eredeti, fölötte egyszerű, szinte nyers formájú román főkapuját is. A kolostor krónikája szerint az épület a XI. század végéről való. A Pongauban Werfen kastély kápolnájának félkörű apsisa, hosszúkás négyszögű hajója és félkör- íves kis ablakai szintén határozottan magukon viselik a román művészet jellegét. De a román művészetnek sokkal jelentékenyebb maradványa a templom két nyilt karzatának márvány kávája, melynek oszlopocskái részben hengeralakúak, részben nyolczszögűek, a kitűnően faragott és szigorú román ízlésű oszlopfők majd koczkaalakúak, majd levéldíszűek. — Végűi ha föl- említjük a pinzgaui Stuhlfelden plébánia-templomának megrongált román kapuját, azzal kimerítettük a román művészetnek e tartományban található maradványait. Csakis a hegységek félreeső völgyeiben lappang itt-ott