Seite - 514 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

514 méretei arra engednek következtetni, hogy eredetileg nagyszerű csarnok- templomnak volt tervezve. A mint a csúcsíves építésben gyakran meg- történt, ez is félig készen fönnakadt és meghagyta a régi román templom hosszú hajóját. így támadt egy egészen sajátos, szinte furcsa hatású, de festői szépségű épület. A milyen nehézkes és komor az egyik fele, olyan magas, könnyű és derűit a másik. A templom csúcsíves felének falai kivűl puszták, tagozatlanok, csakis koszorúpárkány és félköríves öv élénkíti és geometriai díszű nagy ablakok szakítják meg. A templom belseje sokkal nagyobbszerű hatást tesz. Mind a három hajója egyenlő magasságú, a két szélső hajó folytatása a szentélyt folyosóként körűifutva a középhajót félkörben övezi, a szentélyzárást tizenkét- szögból vett hétszög képezi. Ezekhez sorakozik még a mélyebben befelé épített tárnok között elrendezett kápolnák koszorúja. Több tám s egyszersmind öt szabadon álló, szédítően magas és karcsú oszlop tartja a boltozatot, melynek hálós gerineze mesterkélt fonadékot képezve lebeg a magasban. Ez épület és a müncheni Boldogasszony-templom közös iskolából származó művek ; elrendezésükön és kivitelükön könnyű a rokonságot fölismerni. A templomot a lakosság minden osztályának adományaiból a község építette újjá. Az építőmester nevét csak a legújabb időben sikerűit kétség- telenül megállapítani. Stethamer Jánosnak hívták; régi bajor nemzetségből Burghausenben született, a landshuti híres építőczéhbc tartozott, Felső- és Alsó-Bajorországban keresett és nagyon elfoglalt, de egyébként alig ismert építőmester volt. „János mester" — mert közönségesen így hívták — a salzburgi, valamint a többi templom építésével bebizonyította, hogy nem volt művész, de igen ügyes, a technikában virtuózságig járatos kézmíves. A város polgársága már 1408 körűi megbízta a templomnak, mely akkor plébániatemplom volt, újjá építésével, s azt haláláig, 1432-ig vezette. De az építés azon túl még sokáig tartott; leginkább adományokra és hagya- tékokra levén utasítva, csak lassan haladt, míg utóbb 1470-ben, valószínűleg mert az adományok megcsappantak, félig befejezve abbanhagyták. A város tanácsa csak később és valószinűleg nem a János mester által tervezett helyen fogott a torony fölépítéséhez. Ez Nürnbergben meg- rendelt terv szerint a templom déli oldalán 1486-tól 1496-ig épült. Egybe vetve a czikornyás, magas és karcsú tornyot az öblös szentélylycl, azonnal észreveszszük, hogy az egyik frank, a másik bajor származású, annál is inkább, minthogy a torony néhány nürnbergi jól ismert toronyhoz hasonlít.