Seite - 528 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

528 elrendezése és határozott tagozása jó hatást tesz a szemlélőre. A szobrászati díszítményre itt-ott már ekkor használták a mesterséges követ is, a mint Zell am See templomában a szép oszlopos karzaton látjuk. Köböl faragott alak és emlékszerű szobrászati mű ellenben szép számban maradt fenn. Első helyen kell említenünk a számos síremléket. A Szent-Péter kolostor temetőjében és keresztfolyosójában, továbbá Nonnberg és Michaelbeuren zárdatemplomokban, sőt falusi templomokban is a szobrászati művek számos e nemű szép példányait láthatjuk. Hohensalzburg erődnek már ismert Szent-György kápolnáját késő csúcsíves korbeli márvány domborművek díszítik; így külsejét egy csoport, mely a keresztre feszítést, meg egy alak, mely a nagy Kristófot ábrázolja. Ezek azonban csekélyebb művészi becsűek. Ellenben igen figyelemre méltó a déli falon Keutschach Lénárd érseknek 1515-ben készült emléke, mely az érseknek gazdag díszű mennyezet alatt, két levita között álló életnagyságú alakját főpapi öltözetben magas, majdnem egészen kiemelkedő domborműben állítja elénk. A főalak tartása, ruházata és arcza egyaránt kitűnő, kivált az arcz, mely bizonyára képmás, bámulatosan finom alakítású. Nem kevésbbé érdekes, hogy az alakítás, noha egészben határozottan csúcsíves kori ízlésű, mégis sejteti a renaissance közeledtét. A legenda szerint az érseket e szép emlék állítására egy látomány indította volna, melyben saját alakja tűnt föl szemei előtt, a mint a várkastély ablakából a főapátságot megáldja. Nem kevésbbé figyelemre méltó a kápolna belsejének dísze is. Ott a szentély és a hajó falába beillesztett márvány lapokon, melyek a csúcsíves kori sírkövekhez hasonlítanak és felül építészeti díszszel fejeződnek be, a tizenkét apostolnak életnagyságú domborművű alakját, s lábaiknál az apostoli hitvallás egy-egy mondásának a középkorban dívó leleményes ábrázolását látni. Az alakok erős vonásaiban és élénk egyénítésében meg- kapóan nyilvánúl a késő csúcsíves kor természetessége, de művészi becsük nem egyenlő, a miből arra lehet következtetni, hogy nem egy mester készíté valamennyit. A szűk térben ez alakok komoly társasága mély hatást tesz a belépőre. Kár, hogy e hatást most rontják a meszelt falak és az ízlés- telenül megújított berendezés. Az imént ismertetett csúcsíves templomok nagy száma kétségtelenné teszi, hogy a faragás, a csúcsíves kornak e kedvelt művészete, Salzburgban buzgalommal műveltetett és a tökély magas fokát érte el. Hisz a szárnyas oltárok, a székek, az imazsámolyok és templom berendezéséhez szükséges