Seite - 535 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

535 földön igen ritka, s melyről nem mondhatjuk sem azt, hogy építészetileg szép, sem azt, hogy az égaljra és az életmódra való szempontból czélszerű volna; inkább mélyek, mint szélesek és szűken egymás mellett szorongnak, négy-öt emeletnyi magas falaik kivűlról egészen simák és fölül vízirányos párkánynyal végződnek, mely elfödi a lapos alakú fa tetőt. Nem élénkíti ezeket a régi német polgári háznak sem erkélye, sem oromfala. És a milyen egyforma a külsejük, épen olyan a belsejök is. A ház közepét rendszerint aránytalanul nagy lépcsőház, vagy, a mint ott nevezik, előcsarnok (Vorhaus) foglalja el ; ehhez csatlakozik a márvány oszlopokon nyugvó boltozatos folyosó, melyek a külső főépületet az épen oly nagy hátulsó épülettel össze- kötik. A kettő között igen szűk udvar terűi el az imént említett és gyakran igen díszes oszlopos folyosóval. Szokássá vált e salzburgi házat olaszosnak nevezni, s tényleg egyben s másban élénken emlékeztet Olaszországra. Hogy mennyi tulajdonítható ebből a közel fekvő Olaszország hatásának, azt nehéz meghatározni, s ámbár azt tagadni nem lehet, mégis bizonyos, hogy e tekintetben a város fekvése és keletkezésének módja volt első sorban irányadó. A sziklás völgykatlan, melyben a város a hegy és a folyó között elterül, már elejétől fogva szűk volt a letelepedésre, s ennek is nagyobb és jobb részét az egyház foglalta el. Az egyház védő szárnyai alatt lassankint gyarapodó polgárság számára csak kevés hely maradt, mely szűkké vált, midőn utóbb a polgárság megerősödött, úgy, hogy kénytelen volt a szélesen elterülő egyházi épületek körűi szűk útczákban és sikátorok- ban összeszorúlni és arra volt kényszerűive, hogy fölfelé keresse a lakásúl szolgáló tért, a levegőt és a világosságot, a mitől lent meg volt fosztva, így támadt a régi salzburgi sokat gáncsolt polgári ház, s ebből megért- hetjük, hogy kivűlról szerény, s inkább belül van kifejlesztve, hogy kerüli az oromfalat, hogy egész kiterjedésében szokatlanúl magasra emelkedik, végűi azt is, hogy födele lapos, a mi a lakosságnak sokféle hasznára szolgál. A ház sem építészetileg, sem tulajdonjogilag nem képezett egy egészet, hanem több emeletből állott akként, hogy mindegyik más-más tulajdonosé lehetett, a mint tényleg volt is és ma is van rá példa. Az alap és a tető közös, a többi vízirányosan részekre osztatik. Könnyű belátni, hogy e szöve- vényes viszony sok bajt okoz, de kivált hátráltatja az építkezés haladását. Azért már évek óta, és nem sikertelenül, fáradoznak e visszás állapot megszűntetésén; ámde annak sokkal mélyebb gyökerei vannak, semhogy reményleni lehetne, hogy hamarjában sikerülni fog e bajt végleg elhárítani.