Seite - 536 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

536 Farkas Detre erélyes eljárásának hatását megérezte a salzburgi polgári építkezés is. Mennél nagyobb terjedelműek voltak a város szívében az új terek és a hatalmas épületek : annál kevesebb hely maradt a polgárságnak. A polgárság kénytelen volt vagy a város szélére telepedni, mint már emlí- tettük, vagy pedig magasabban fekvő helyeket keresni. A régi polgári ház ekkor nyerte végleges alakját, melyet lényegében máig is megőrzött. így Salzburg néhány rövid évtized alatt középkori városból renaissance-kori várossá lett, minek Farkas Detre érsek volt a megteremtője. Mindaz, a mit nagyot és számra nézve sokat utódai alkottak, alapjában csak folytatása volt az ő kezdeményezésének, kiegészítése és befejezése az ő művének. A Farkas Detre által emelt épületek kivétel nélkül a virágzó és a késő renaissance művészet alkotásai ; vonalaik nyugodtak, tiszták, nagy terjedel- műek, szobrászati díszítményök mérsékelt, sőt többnyire inkább sovány. Közvetlen utódai egész a XVII. század közepén túl híven ragaszkodtak ez Ízléshez. Ez jellemzi építményeiket és első sorban a székesegyházat. Csakis 1670 körűi lépett föl úgy az egyházi, mint a világi építkezésben az élénkebb és puhább barokk, 1720 körűi pedig a kecses és zabolátlanúl czikornyás rokoko. Természetesen egyik is, másik is csak lassankint hódította meg a tért. A rokoko divatja Colloredo Jeromos, az utolsó souverain érsek (1772 — 1803) idejéig uralkodott. Ennek néhány építménye a száraz, elernyedt művészet jellegével bír. Az évek e hosszú sorából különösen említésre méltó a barokkból a rokoko Ízlésbe való átmenet ideje, mely körülbelül 1690-től 1720-ig terjed. Ezt a harmincz évet Salzburgban az építés, sőt általán a művészet második virágzási korának mondhatjuk; mert, noha merőben különbözik a virágzás első korától, mely a középkor végére esik, mindazáltal tartalomra és termé- kenységre nézve amaz emezt alig múlja fölül. Amannak gyökerei lenyúltak a nép legalsó rétegéig; majdnem kizárólag a vallás szolgálatában állott és tevékenysége kiterjedt az egész tartományra; emez fejedelmileg előkelő származású és jellemű volt ; nem egyedül a vallást szolgálta, sőt inkább a művészet világias irányát követte és alkotásai, úgy szólván, kizárólag a fővárosnak és környékének szépítésére voltak szánva. E korszaknak Thun János Ernő érsek (1687-től 1709-ig), a fönkelt lelkű alapító volt világító csillaga. Igazi művészi becsű egyházi és világi építményeinek száma szinte csudálatos. Alább módunkban lesz közűlök a legkiválóbbakat megismertetni ; itt röviden ama művészettörténetileg nem érdektelen fordúlatról óhajtunk