Seite - 538 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

538 szaporodott, s c mellett a régieket is átalakították, javították és megújították. Nekik örömük telt ebben, a maiaknak pedig sokszor boszúságot okoznak. Ez időben Salzburg város is 14 templommal gazdagodott; ezek sorában van a székesegyház és több más tekintélyes templom. Kivált e templomok, ezeknek kupolái és sok harangú tornyai adják meg Salzburgnak az egyházi székváros jellegét és azt az ünnepies, délvidéki hangúlatot, melynek hatása alatt nagyon is nagyot mondva a „német Róma" nevet fogták rá. A renaissance-kori templomok között mindenképen a székesegyházat illeti meg az elsőség. Már elmondtuk, bogy ennek építését mi előzte meg és micsoda események idézték elő. A régi román monostortemplom 1598-tól 1606-ig lebontatott, hogy helyén egy nagyobb, s állítólag szebb székes- egyház épüljön. A sokszor említett Farkas Detre érsek nem az az ember volt, a ki terveinek kivitelével soká késett volna. Alig kezdetett meg a templom lebontása, azonnal meghívta Vincenzo Scamozzi (1552 —1616) velenczei építészt, Palladio tanítványát, ki Velenczében és Felső-Olaszország több városában számos palotát és templomot épített és nagy hírnévvel bírt. Az általa készített tervek szerint az új székesegyház valóban roppant kiter- jedésű, jól kigondolt elrendezésű és építészetileg pompásan kifejlesztett épület lett volna. Annak segélyével, a mi a tervrajzból megmaradt, megközelítő képet alkothatunk róla. A templom előcsarnokból, fő- és kereszthajóból állott volna; kupolaszerűén boltozott és egymásba nyiló kápolnák képezték volna az oldalhajóit. A négyzet fölött, hol a fő- és kereszthajó egymást metszik, az építész hatalmas kupolát tervezett; a presbyterium fölött esetleg egy második kupola emelkedett volna, sőt meglehet, hogy a velenczei szokással egyezőleg a kupolák száma még szaporodott volna is. Úgy látszik, hogy a nyugati homlokzaton emelendő tornyokra is számított az építész. A főhajó és a szentély hoszsza 135, a kereszthajóé 95 méterre volt tervezve s az egésznek kiterjedése 7.000 • méterre rúgott volna. így tehát e templom méretek tekintetében a legnagyobb német templomokat, a kölni és a speyeri székesegyházakat is fölülmúlta volna. Ez óriási épület nem lenne arányban a város és a főapátság nagyságával, a mint nem volt arányban megrendelő- jével, a ki befejezését meg nem érhette volna. Farkas Detre 1611 április 18-án tétette le a székesegyház alapkövét és azonnal hozzáfogott az építéshez. Ügy látszik, hogy a régi székesegyháznak nem egy becses részét használták föl az új épület alapjához. De alig emelkedett az alap a föld színéig, midőn az építtető érseket 1612-ben utói érte sorsa: megbukott, fogságba került,