Seite - 540 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

540 melyből 1617-ben a halál szabadította meg. így Scamozzi nagyszerű terve is végleg dugába dűlt. Az ünnepelt művésztől csak néhány kisebb épület maradt fönn, melyeket 1604-ben Salzburgban tartózkodása alkalmával az érsek megbízásából úgy mellékesen épített, vagy legalább tervezett. Ilyen például a mai kormányépületnek néhány igen nemes renaissance részlete és pompásan díszített főlépcsője, továbbá a Ferencz-rendiek templomában a magában szép, de összhangtalanúl beillesztett oratorium. Farkas Detre utódja Hohenembsi Sittich Marx a körülményekhez jobban illő székesegyház építésére szánta el magát és Scamozzi helyébe Santino Solarit, a sokkal szerényebb nevű olasz építészt hívta meg Comóból. Ez jó iskolából való és egyike ama számos építészeknek, kikkel Olaszország akkoriban a fél világot ellátta. Már 1613-ban elkészítette egy sokkal kisebb és sokkal egyszerűbb templom alaprajzát, melynek mintájául, az akkori divat szerint, a római Szent-Péter templomot választá; 1614-ben tétetett le az alapkő és ez új alapon hozzá fogtak az építéshez. Sittich Marx és ennek 1619-ben bekövetkezett halála után Lodron Páris érsek alatt Solari vezeté- sével oly gyorsan folytatták az építést, hogy 14 év múlva a mai, szintén nagyszerűnek mondható templom java része készen állott és fölszentelhető volt. Ez meg is történt 1628-ban Szent-Rupert napján nagy pompával és majdnem az egész bajor udvar jelenlétében. A harmincz éves háború viszon- tagságai azonban még sokáig késleltették a templom végleges befejezését. A templom építése közben többször ismétlődött az ellenség részéről fenye- gető veszély és Lodron Páris érsek kénytelen-volt fő gondját a város és az apátság védelmére fordítani. Solari udvari építész egyidejűleg vezette a székesegyháznak és a főváros erődítményeinek építését, melyek az akkori időhöz mérten nagyszerűeknek mondhatók, védelmi állapotba helyezte a kastélyokat és a tartományba vezető útszorosokat. A templom csak a béke helyreállása után, 1655 körűi, Thun Guidobald érseksége alatt lett készen. Ekkor építették föl a két tornyot és fejezték be a nyugati homlokzatot. A berendezés ezután még több évi munkát kivánt, míg végre 1680 körűi Khünburg Miksa Gaudolf érsek idejében egészen befejezettnek volt mond- ható. De majdnem valamennyi következő érsek iparkodott nevét a templom- ban valamivel megörökíteni. A német birodalomra nézve legviszontagságosabb idő volt az, melyben a templomot úgy szólván kardosan építették. A fegyverek vad zöreje nem egyszer zavarta meg a művészek és a kőművesek munkáját. És Lodron