Seite - 543 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

543 faragványok, részben klasszikai tökéletességűek. Az oldalkápolnák oltárait Antonio Dario készíté 1665 körűi; de, noha egyszerűbbek, azért épen oly művésziek, s különösen emeli a márvány szépsége, valamint a formák nemessége. A művészek közül a többiek, kik a szobrokat és a díszítményeket faragták, valószínűleg olaszok voltak, de nevök ismeretlen. Említésre méltóknak tartjuk a Sittich Marxtól Colloredo Jeromosig egymást követő tíz érsek síremlékeit; Colloredo, mint utolsó érsek, túlélte a tartomány saecularisatióját ; 1812-ben Bécsben halt meg és ott a Szent-István templomban van a legutóbbi időben ízléstelenül kiigazított síremléke. A salzburgi síremlékek a templom építészetéhez alkalmazkodnak, egymáshoz egészen hasonlók, a szentély és a kereszthajó falában meglehe- tősen magasan és symmetrikusan vannak elhelyezve; különösen magára vonja figyelmünket változatos és részben drágább fajú kövekből faragott, inkább pompás, mint művészien nemes díszítményök. Mindegyiken az illető érsek olajfestésű képmása látható. Ez emlékek, a mellett, hogy történeti jelentőségűek, egyszersmind igen alkalmasan díszítik és élénkítik a templom roppant tágas belsejét. A berendezés két tárgyával, mely egyébként különösen jó alkalmúl kínálkozik a művészi díszítményre, igen mostohán bántak el : a chorus-székeket és a szószékeket értjük. Ezek szegényessége sértő ellentétben volt a pompás környezettel, míg végre a legutóbbi javítás alkalmával, 1859-ben, e hiányon is segítettek. A székesegyház festészeti dísze különböző eredetű és művészi becsre sem egyenlő. E díszítés végett Lodron Páris érsek már építés közben hívott művészeket Olaszországból. Vezetőjük Arsenio Mascagni atya, florenczi szervita-rendi szerzetes volt ; ő hozzá Antonio Solari, a székesegyház építő- mesterének egy fiatalabb rokona és Francesco da Siena csatlakoztak. Ezek festették az összes freskoképeket, a szentély két nagy falképét és a három főoltár olajfestményeit. A freskoképek a kupola belsejét meg a közép- és kereszthajó boltozatát borítják ; elrendezésük és ennélfogva hatásuk is sokat veszít az által, hogy sok apró mezőben oszlanak meg. Nyilván való, hogy az építész a domború díszítményre fordította fő figyelmét és a festészet elé nem kevesebb, mint 81 különböző nagyságú és alakú, de kivétel nélkül gyönyörű keretbe foglalt mezőt szabott. A képek nagy sokasága nyugtalan hatású ; más részt pedig e képek oly kicsinyek és oly magasan vannak, hogy alig lehet kivenni, mit ábrázolnak. Ez annál sajnálatosabb, mivel Mascagni és Solari kiváló művészek voltak és itt olyan képsorozatot alkottak, mely