Seite - 544 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

544 egészben véve a legjobbak közé tartozik, mit a képírás német földön ez időből fölmutathat. A szentély és a kereszthajó nagyobb freskoképei, s még inkább a szentély két nagy falképe megkapó szépségű művek. Ugyan ezt mondhatjuk a két nagy mellékoltár festményeiről; sajnos azonban, hogy épen a főoltár festménye sokkal gyöngébb. Mascagni ecsetje Fra Angelico da Fiesole, a florenczi nagy mester hatására, sőt talán iskolájára vall, annak minden jelességével és fogyatkozásával. Világosan észreveszszűk ezt egyfelől az alakok nemes és szende megjelenésében, az érzés mélységében, a finom és derűit színezésben, más felől pedig az élénkebb jellemzés és az egyéni kifejezés hiányában. Tanítványa, Antonio Solari alakjai nagyobb természeti hűség mellett szabadabban mozognak, miként a székesegyház szentélyében levő pompás falképei bizonyítják. Ezek közül az egyik Krisztust a pokol tornáczában, a másik Krisztus sírba tételét állítja elénk. A Szent-Péter apát- sági templomban is van ugyanennek a mesternek egy nagy, vázlatosan és nyersen festett, de megragadó hatású képe, mely a keresztrefeszítést ábrázolja. Nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy úgy az oltár-, mint a falképek színezése élénk frissességéből máig mit sem veszített. A boltozat freskói az 1859-iki tűzvész alkalmával közel voltak az elpusztúláshoz. Szerencsére ügyes kijavítással sikerűit e képeket helyreállítani és legalább eredeti rajzu- kat egészen megmenteni. A mellékkápolnák oltárképeit Sandrart Joachim, Neve Ferencz, Seretta Károly és Schönfeld Henrik XVII. századbeli festők festették. Művészi értékre nézve nem mind méltó a székesegyházhoz ; csakis Schönfeldnek Rochust és Sebestyént ábrázoló képe ismertetik el nagy becsű alkotásnak. Az oratoriumokat, a Rupert- és Virgil-kápolnát, továbbá a két sekrestyét jó, sőt részben kitűnő festmények díszítik, melyek Mascagni, Solari, Rensi András és Neve Ferencz művei. A székesegyházat díszítő régebbi festmények legutóbb újabbakkal szaporodtak; így a kupola bolt- czikkelyeibe (pendentif) Wörndle Ágost bécsi festőművész a négy evangelista alakját festette (a régiek az 1859-ik évi tűzvész alkalmával elpusztúltak), továbbá a mellékkápolnák közfalain a müncheni Glötzle Lajos Krisztus kín- szenvedésének jeleneteit sikerülten ábrázolta. A mellékkápolnák és fölöttük az oratoriumok boltozatai, mindez ideig festetlenek, s ez az egyetlen, a mi az egész épületen befejezetlenül maradt. A mai székesegyház is uralkodó középpontja, építészeti fénye és joggal büszkesége Salzburgnak. A kegyeletet ébresztő régiség az egyedüli, minek híján van. Annak az évezrednek, mely a keresztény vallás itteni intézményei