Seite - 546 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

546 templom, melyet e mester épített; ugyanennek művével, a híres bécsi Károly-templommal, művészi becsre és pompára nézve nem vetekedhetik ugyan, de terjedelemre nézve fölülmúlja azt. E templom méltó lenne arra, hogy Salzburg második székesegyházának neveztessék. Erőtől duzzadó, a rokoko felé hajló barokk ízlésben épült. Méretei tetemesek: hossza 81 méter, legnagyobb szélessége 35 méter, egész kiterjedése 2.700 • méter. Elren- dezésre nézve hosszúkás középponti épület úgy, hogy főhajója hosszabb, kereszthajója rövidebb, s tengelyeik középpontjukon metszik egymást. A boltozatok 29 méter magasak, a négyzet fölött 57 méter magas kupola emelkedik. A templom külsejét élénk, szinte nyugtalan formák és a magasság aránytalan volta jellemzik. A maga nemében eredeti és pompás építészeti mű a homlokzat; magas ívű és széles nyílású előcsarnoka kidomborodik, s ezt két zömök torony fogja közbe. E tornyok tetején volutákat, hajlított kávákat és a sarkokon szobrokat látunk, a melyeknek hatása inkább sajátszerű, mint szép. Sokkal nyugodtabb és nemesebb a templom belseje. A nagy arányok és a késő római előkelő formák egyes részleteknek furcsasága daczára sem tévesztik el a hatást, a mi még inkább fokozódnék, ha nem zavarná az egyhangú fehérszürke szín és az egésznek befejezetlen képe. A pompás építészetnek könnyed, de gyér stucco díszítménye nyilván gazdag szobrá- szati és festészeti dísz hozzájárúlására volt számítva, a mi azonban elmaradt. Látszik, hogy az üres mezők szinte áhítoznak a képek, az üres fülkék a szobrok után, melyek számára azokat az építész alkotta. A berendezés egyébként sincs arányban az épület nagyságával és művészi jelentőségével. A főoltár kivételével a többi oltár mind fából készült igen siralmas rokoko Ízlésben s egészen értéktelen faragványokkal. Az oltár- képek közül csak a kereszthajó két oltárjáét mondhatjuk szépnek, sőt talán a templom fő díszének. Ezek a salzburgi születésű rosenbrunni Rottmayr Jánosnak (1660—1727), a maga idejében híres császári udvari festőnek, úgy látszik, legjobb művei közé tartoznak. A festmények Szent Benedeknek és borromäi Károlynak, az egykori egyetem védszentjeinek életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A rajz és a színezés Rubens művészetéhez hasonlít és kitűnőnek mondható, a szerkesztés kifejező és élénk. Rottmayr nevét említve nem mulaszthatjuk el, hogy egy még többre becsült művére ne irányozzuk a figyelmet. Ez a Ferencz-rendiek templo- mában egy mellékkápolna oltárát díszíti és Szent Ferenczet, mint a szoron- gatottak segítőjét és közbenjáróját ábrázolja. Tudva levő, hogy Rottmayr