Seite - 548 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

548 kolostortemplom kivételével majdnem érintetlenül hagyta. A művészet e korszakának említésre méltó egyetlen képviselője az 1754-ben alapjából újra épített Szent-Sebestyén templom. Lehet, hogy az 1818-ik évi tűzvész előtt más volt, most azonban ugyancsak józan; csupán pompás márvány kapuja és egy mesterien kimunkált vas rács, igazi rokoko remeklések, költik föl a művészet kedvelőjének érdeklődését. A tartományban a renaissance építés inkább mennyiségre, mint minő- ségre nézve volt termékeny. Ottani alkotásai nagy részben gyakorlatilag értelmes, az isteni tisztelet és a község változott szükségleteihez mérten kitűnő elrendezésűek, tágasabbak, levegősebbek és világosabbak a csúcsíves templomoknál, de formák tekintetében szegények és józanságuk átcsap a művészietlenbe. E hiányt aztán a rokoko művészetű gazdag berendezés pótolta, sokszor nem tartva meg a helyes mértéket. Jelentékenyebb egyházi építmények : Halleinban a nagy plébánia- templom, mely egy csúcsíves templom helyén 1767-től 1774-ig épült egészen korcs Ízlésben; továbbá Mariaplain és Kirchenthal két tornyú búcsújáró-templomok, az első 1674-ben épült és gazdag berendezésű, a másik, szépség nélküli homlokzatát nem számítva, erlachi Fischernek nemes alakítású építménye 1700-ból; végűi a vörös márvány koczkából épített és messzire ellátszó dürnbergi templom. Az utóbbi 1594-től 1609-ig épült és egyike ama néhány templomnak, melyekkel Farkas Detre érsek a tarto- mányt megajándékozta. Meglehetősen száraz formáin föltűnők egyes rész- letek, melyek a csúcsíves művészethez hasonlítanak. Renaissance művészetű világi építmények, úgy szólván, csak Salzburg városában vannak. Itt együtt találjuk mindazt, a mit a tartomány fejedelmei, az érsekek Farkas Detrétől kezdve az egyházi fejedelemség megszűntéig világi czélokra építettek. Első az érseki, most császári palota a város közepén; megkölönböztetésűl Mirabell nyári kastélytól ezelőtt téli palotának is nevez- ték. Ugyan e helyen állott a XII. század elejétől fogva a tartomány egyházi fejedelmeinek udvara, vagyis vára, mely, úgy látszik, különféle időben emelt épületek rendetlen tömege volt, de melynek ma már nyoma sincs. A mai palotának alapítója és építője Farkas Detre érsek ; utódai azonban újra meg újra bővítették és szépítették. Az utódok között alig találkozik, a ki itt épen úgy, mint a szomszédos székesegyházban, nevét valami emlékkel meg nem örökítette volna. Épületnél, mely így keletkezett, egységes tervről és egyöntetű művészetről szó sem lehet. A palota nagy kiteijedésű, több