Seite - 549 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

549 szárnyból álló épület; három udvara és ugyanannyi homlokzata van, mind- egyik renaissance művészetű, de mindegyik más-más. Egyéb fejedelmi kastélyok fényűzésével összehasonlítva, e palota építészete nem mondható pompásnak; de tágas és fejedelmileg előkelő. Külsejének, mint belsejének, legnagyobb díszére szolgálnak a márványból faragott szép, sőt részben remek kapuk, kútak, lépcsőkávák és hasonló részletek. Van benne körül- belül 180 helyiség, köztük egy galéria és öt terem, mindannyinak mennye- zete és falai festményekkel és stuccoval bőven díszítve. Gazdag berendezése fölötte meggyérült az egyházi fejedelemség megszűntét követett háborús időben, kivált a francziák betörései alkalmával. A berendezés csak azóta állíttatott kellőleg helyre, mióta a palotát a császári uralkodó ház tagjai lakhelyűi használják. A palota déli szárnyának homlokzata, melyben a nagy és az úgy neve- zett karabélyosterem van, a székesegyházra szolgál. Ez Farkas Detre idejében épült; késő renaissance művészetű, vonalai egyszerűek, sőt kissé merevek, szobrászati díszre nézve szegény. De azért kell különösen megemlítenünk, mert a fényűző Thun Guidobald érseknek (1654—-1668) alkalmat nyújtott arra az igen szerencsés építkezési vállalatra, mely a székesegyház építészetét leleményes módon valóban nagyszerű és festői hatású egészszé kapcsolta össze a palotával. Guidobald ugyanis az előbbi szárnynyal szemben egy egészen egyenlő és hasonló alakú homlokzatot épített, a két homlokzat végén pedig összeköttetésűi a székesegyházzal előkelő alakú, márvány bur- kolatú és nyilt árkádokat emelt. Ekként megalkotá a székesegyház terét, a városban építészetileg legszebb és legművésziebb teret, melynél szebbel egy német kisebb város sem dicsekedhetik, és így egyszersmind a székesegyház is istenházához méltó zárt előudvart nyert. A Szeplőtlen-Szűznek a tér közepén Schrattenbach Zsigmond érsek által 1774-ben fölállított hatalmas emlékszobra élénk formáival emeli és teljessé teszi e jól kieszelt építészeti alkotás hatását. A város többi palotái közül még megemlítjük az úgy nevezett Újépü- letet (most kormánypalota), a Chiemsee- és a Lodron-féle palotát (amaz most tartományi épület, emez érseki convictus), a Khuenburg-féle Langenhof- palotát, végűi a székesegyházi káptalannak, most, sajnos, fődohányraktárrá lealacsonyított káptalanházát. Ezek részben nagy udvarokkal és előkelő termekkel biró terjedelmes épületek, melyekben az egykori fénynek és nagy- ságnak nem egy maradványát találjuk. Nem hallgathatjuk el a kormánypalota tornyát s annak Thun János Ernő érsek által 1704-ben fölállított harang-