Seite - 554 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

554 készíttetett 1693-ban. Ugyan ez a fejedelem az épület éjszaki keskeny oldalára élénk barokk díszítésű homlokzatot és márványból nagy díszkaput emeltetett. A kapunak és — úgy látszik — az egész homlokzatnak tervét szintén erlachi Fischer rajzolta. Az udvari istálló most említett homlokzata elé János Ernő érsek 1695-ben szép lóúsztatót is készíttetett, melyet pompás márvány káva kerít és medenczéje közepén magas talapzaton ágaskodó ló és azt fékező lovász alakja áll. A nagyobb terjedelmű világi építmények sorába tartozik a hajdani egyetemi, most úgy nevezett tanúimányi épület, melynek hosszan elnyúló homlokzata és két udvara van. 1619-től 1655-ig az egyetem fejlődésével lépést tartva lassankint keletkezett. Déli szárnyához illeszkedik a hasonló nevű újabb kori és már leirt templom. Termei és boltozatos folyosói tágasak; egyéb említésre valót nem találunk rajta. Mintegy ellentét képen meg kell még itt említenünk a szomszédos városi polgári kórházat vagy menedékházat, mely a már előbb említett és hasonló nevű csúcsíves templom mellett áll. Nem nagy terjedelmű és kivűlről nem igen mutatós, szinte szegényes, de könnyen észre veszszük rajta, hogy ősrégi épület. Tény, hogy a templommal együtt a középkorból való. Udvara, és pedig ennek a Mönchsberg falába épített hátulsó szárnya, melynek az udvarra szolgáló két emeletét karcsú márvány oszlopok tartják, ma is meglepő és építészetileg úgy, mint festőileg igen hatásos. Nem tudjuk, mikor építették a szárnyat; de vannak rajta ismertető jelek, melyek egészen határozottan a XVI. század közepére, tehát Salzburgban a renaissance kezdetének idejére mutatnak, a mikor még a csúcsíves művészet is divatozott. Salzburgnak a középkorban, sőt még azon túl is nem kevesebb mint 40 nagyobb s kisebb kapuja volt. Ezeknek legnagyobb része a XVII. század- ban a város növekcdtével és a harminczéves háborúban újabb erődítmények építése alkalmával elenyészett. De a megmaradt 14 kapunak is nagyobb része áldozatúl esett a város legújabb időbeli bővítésének. Hat maradt meg, de azok is elvesztették egykori jelentőségüket, s ma csakis díszítmény becsével birnak. Az ilynemű művek között említésre méltó az Új- vagy Zsigmond-kapu, mint olyan, mely a sziklahegyek által körűizárt város közlekedésében nagy szerepet játszik. Szigorúan véve nem nevezhető sem építménynek, sem kapunak, tulajdonképen a szikla tömegén áttört nagy- szabású, körülbelül 130 méter hosszú és 13 méter magas alagút, mely boltozatos csarnokhoz hasonlít és szinte túlságosan díszített két homlokzata