Seite - 558 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

558 Az egyházi fejedelmek építő és alkotó kedve kiterjedt Salzburg gyönyörű környékére is. A papi és a világi nemesség, nemkülönben a vagyonosabb polgárok szerényebb mértékben utánozták példájukat. Ekként az utóbbi századok folyamán a város körűi számos fejedelmi fényű kisebb- nagyobb kastély és polgári módon egyszerű, de kényelmes falusi lak keletkezett. Ezek híven visszatükrözik az egykori papi székváros sajátos életmódjának minden árnyalatát és ellentéteit, melyek között időközönkint ledérséggel és dobzódással is találkozunk ; szóval itt ismétlődik a város egyházi és világi vegyűletű, sőt néha nagyon is világi építményeinek és egyéb művészi alkotásainak hatása. Amazokat is, emezeket is a maguk korának szempontjából kell megítélni, a mely kort a rózsafüzér és a körmenetek közepett a trágár operettek, meg a Madonna és a szentek társaságában a mezítlen istenek és istennők nem botránkoztattak meg. A város éjszaki végén a Salzachtól nem messze, körülbelül ama ponton, hol a salzburgi campagna kezdődik, Farkas Detre érsek már 1607-ben kertekkel övezett tornyos nyári lakot emelt és annak, szép barátnője Alt Salome salzburgi polgárleány tiszteletére, „Altenau14 nevet adott. Farkas Detre bukása után Sittich Marx az állítólag befejezetlenül maradt kastélyt befejezte, vagyis inkább átalakította és „Mirabell" nevet adott neki. A többi utódok és köztük ismét kiválóan Thun János Ernő a kastélyt és a kertet az akkor dívó franczia ízlésben toldalékok, szobrok, vízművek és egyebek által mind inkább-inkább fényesebbé tették. Legtöbbet szépített rajta, sőt majdnem újjá építette Harrach Ferencz Antal érsek, ki 1709-től 1727-ig tartó uralkodása alatt állandóan azon fáradott, hogy a Mirabcll kastélyt nagy kiterjedésű szép és valóban fejedelmi pompájú nyaralóvá tegye A nagyszerű mű Hildebrandt Lukács császári udvari építésznek, a bécsi Belveder hires alkotójának terve szerint és vezetése alatt keletkezett ; berendezésén hazai és idegen művészek csudálatos sokasága dolgozott. Mind együtt a rokoko művészet oly befejezett, egységes remekét hozták létre, melyhez hasonló kevés van német földön. így hangzott a kortársak- dicsőítő Ítélete, a mit a maradványok is igazolnak. Sajnos, azt kell monda- nunk, „maradványok", mert a városban 1818-ban április 30-án pusztított tűzvész mind e pompát megsemmisítette. A leégett kastélyt egészen egyszerűen, józanúl, csak a legszüksége- sebbre szorítkozva állították helyre; a büszke torony, az egykor híres sala terrena, az épületet koronázó szobrok, vázák és egyebek mellőztettek.