Seite - 564 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

564 soha sem ismerték. A tartomány fejedelmei is a fővároson és annak határán kivűl csakis a gyakorlati czélú építkezés körére szorítkoztak; rendszerint arra irányúit a figyelmük, hogy ez épületek a szükséget kielégítők és szilárdak legyenek. Művészetről alig lehetett szó. Ha az érsekeknek Rifben, Weitwörthben és a Blühnbach-völgyben volt egykori nagy és híres mén- telepeit és úri lakait, a Heudorfban és Kaltenhausenben volt fejedelmi sörfőző- épületeit, vagy még a bad-gasteini és halleini kastélyt, meg a sóbánya néhány épületét megemlítjük : akkor mindent elsoroltunk, a mi jelentékenyebb. Itt is, ott is találkozik egy-egy szerény nemesi lak, vagy kis kolostor, de ezek messze mögötte vannak a főváros építészeti gazdagságának. E tekintetben is nagyon észrevehető Salzburg és az osztrák tartományok közötti különbség. A renaissance művészet egyéb termékei, melyek nincsenek szoros kapcsolatban az épülettel, csekély maradványokon kivűl mind vagy hamuvá lettek, vagy szét hordattak. A mi megmaradt, az nem elégséges arra, hogy teljes képet alkothassunk belőlük a művészeteknek Salzburgban egykori virágzásáról, fényűzéséről. Van egy művészi tárgy, mely a pusztúlást elkerülte, s melyet itt bemutatni kötelességünknek ismerjük. Ez a Szent- Péter apátsági templom szentélyének két bronz gyertyatartója, melyeket 1600 körűi Farkas Detre érsek ajándékozott a templomnak és melyeket habozás nélkül a fémművesség legpompásabb alkotásai közé sorozhatunk. Renaissance művészetű formai gazdagságuk, valamint finom kimunkálásuk egyaránt bámúlatra ragad. Eredetük és mesterük ismeretlen, de az nagyon valószínű, hogy nem Németországban készültek. Egyébként elég történelmi bizonyítékaink vannak, melyek kétségte- lenné teszik, hogy abban az időben, mikor Salzburgban az olasz művészek játszották a főszerepet, ő mellettük voltak hazai mesterek is, kik úgy a művészetben, mint a művészi iparban jeleskedtek. Tér szűke miatt nem foglalkozhatunk részletesen egyes műveikkel, s csakis néhány általános megjegyzésre szorítkozunk. Thun János Ernő érsek alatt, mint már említők, Salzburgban az Ausztriából való művészek léptek előtérbe, s ott is maradtak, ha ugyan egyáltalában hívtak be idegen művészeket. Erlachi Fischer és Hildebrandt kétségtelenül számos idegent vittek Salzburgba magukkal. Ott dolgoztak, hogy csak a legkiválóbbakat említsük: Altomonte Bertalan, Tróger Pál, Fanti Kajetán, Schmid Márton (másként a kremsi Schmid) osztrák festők ; Donner Ráfáel szobrász, Gale Jakab és Bussi Santino stucco- művészek. A stucco-művességben, úgy látszik, még mindig az olaszoké volt